Az angolok nehezen feldolgozható történelmi témája a gyarmati múlt. David Cameron brit miniszterelnök csak 2013 februárjában kért bocsánatot az angolok nevében az 1919-es amritsari vérengzés miatt, melynek során több mint 400 (újabb történészi becslések szerint kb. 1500) embert gyilkoltak le a brit katonák. (Lásd a nyitóképet.)
Ennél is brutálisabb volt az, amit a britek Afrikában követtek el, és aminek történészi és bírósági feltárása csak az utóbbi évtizedben kapott lendületet. E folyamatban oroszlánrésze volt az amerikai Harvard Egyetem történésznőjének, Caroline Elkinsnek. (Bírósági tanúvallomása itt olvasható magyarul.) Részben neki köszönhetően fény derült arra, hogy Kenyában, a brit uralom elleni ún. Mau Mau felkelés idején, 1952 és 1960 között az angolok kb. egymillió civil őslakost költöztettek szögesdróttal körülvett koncentrációs táborokba, ahol kíméletlenül kényszermunkára fogták őket. A foglyok ezreit ezen felül is válogatott kegyetlenséggel kínozták, sokakat megöltek. (A koncentrációs táborok módszerét, mint ez eddig is ismert volt, a britek a dél-afrikai holland telepesek, a búrok ellen alkalmazták először a 20. század elején.) Egyes adatok szerint 11 ezer kenyai esett áldozatul a Winston Churchill miniszterelnök által 1952-ben elrendelt rendkívüli állapotnak és offenzívának. Az ezzel kapcsolatos dokumentumok tömegét szállították el és semmisítették meg a gyarmati uralom végén. A brit állam egy 2013-as peren kívüli egyezségben elismerte felelősségét, és 20 millió font jóvátételt, továbbá egy emlékmű felállítását vállalta a kenyai Nairobiban; utóbbi 2015-ben készült el. Igaz, maguk a felkelők sem bántak kesztyűs kézzel a gyarmati hatóságokkal, de a bosszú elsősorban nem őket, hanem az ártatlan tömegeket érte. Más brit gyarmatokon is történtek eltitkolt brutális cselekmények, egy malajziainak a feltárását például a legutóbbi időkben is akadályozták az angol hatóságok.
Lőrinc László
