A közösségi médiában gyakran találkozunk olyan sejtelmes kommentekkel, sőt olykor még közéleti személyiségek megnyilvánulásaival, amelyek arra utalnak, hogy a középkori magyar királyokkal történt valami. Mindannyian egy titkos összeesküvés áldozataivá váltak, amely azt célozta, hogy utóbb a Habsburg-ház kerüljön trónra, ezért pedig a zsidóknak vagy a katolikus egyháznak kell viselnie a felelősséget.
Ez az elképzelés nem újkeletű. 1991-ben jelent meg Grandpierre Kolozsvári Endre könyve, a Királygyilkosságok. Hogyan haltak meg a magyar királyok? címmel. Nagyhatású munkája több kiadást is megért, elképzelése pedig megtermékenyítette a radikális jobboldali szcéna történelemről való gondolkodását. A kötetet valamennyi középkori magyar király Wikipédia-lapja hivatkozza. (Bár könyve és más munkái kapcsán többször fejtette ki, hogy gondolatait ellenszélben és elnyomatásban tudja csak megjeleníteni.)
Hogyan épül fel Grandpierre Kolozsvári Endre elmélete? Az első állítása, hogy a történeti források szükségképpen valamiféle torzításon eshettek keresztül. Ennek több oka lehet, például hogy a történelmet a győztesek írták, vagy nem maradt ránk megfelelő írásos emlék. A torzítást azonban kiküszöbölheti a matematika, amely tiszta természettudomány, nincs rá befolyással semmilyen hátsó szándék. Ezért matematikai vizsgálatok alá vette az 1000 és 1526 közötti magyar királyokat, majd összehasonlította őket az 1526 és 1918 között uralkodó Habsburgokkal. Vizsgálatában alapvetően két dolgot vizsgált: egyrészt, hogy az adott király hány éves korában halt meg, másrészt az adott király uralkodásának a hosszát. Könyvében a hosszabb és rövidebb ideig történő uralkodásokat a történelem lassuló és gyorsuló ritmusainak nevezte. Végül két dolgot állapított meg. Az egyik, hogy a középkori magyar uralkodók átlagosan rövidebb ideig uralkodtak, a másik, hogy átlagosan fiatalabb életkorban haltak meg, mint a Habsburgok. Ebből arra következtetett, hogy az első csoportot valamilyen külső erő támadta folyamatosan, míg az osztrák dinasztia esetében ennek nem látta nyomát. Ezt követően könyvében a középkori magyar királyok haláláról szóló híradásokat vette górcső alá és a legtöbbjéről bizonyítani vélte, hogy azok valamilyen direkt vagy rejtett utalást tartalmaznak arra nézve, hogy az illetőt meggyilkolták. (A királygyilkosságokról szóló munkája legnagyobb részt ebből áll). A felbujtókat megtalálni vélte a katolikus egyház szervezetében, a Habsburgokban vagy éppen a zsidókban.
Grandpierre Endre elképzelésével több probléma is akad. Ha csak szigorúan a számokat nézzük, már ott is azt tapasztaljuk, hogy az összegzésében a saját elképzeléséhez igazította őket. Egyrészt számos Árpád-házi király esetében a ténylegesen ismertnél alacsonyabb életkort adott meg. Másrészt a Habsburgok közül is kihagyta például a mindössze 12 évig uralkodó Habsburg Miksát. Ráadásul kihagyta IV. Ferdinándot, aki ugyan ténylegesen nem uralkodott, de ezen az alapon a két Árpád-házi ellenkirályt (II. László és IV. István) is ki kellett volna hagynia a számításaiból. Ha a statisztikai tévedéseitől megtisztítjuk Grandpierre Endre számait, akkor a 301 évig uralkodó Árpád-ház 23 királya átlagosan 13,09 évig uralkodott, a vegyesházi királyok 240 évig országló 14 uralkodója 17,14 évnyi átlagot mutat, míg a 392 évig uralkodó 17 Habsburg uralkodó 23,05 évet.
A legnagyobb gond az összehasonlítás alapjaival van. A 16. századtól kezdve ugyanis a gyarmati áruk beáramlása Európába, az orvostudomány fejlődése, a középkori járványok lecsengése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egy kiemelt javakhoz és ellátáshoz hozzáférő ember átlagosan sokkal tovább éljen. Így teljesen természetes, hogy a Habsburgok tovább éltek, ahogy természetes, hogy egy 19. századi ember átlagosan hosszabb életre számíthatott, mint egy 12. századi. Ám amennyiben Grandpierre Endrének igaza van és a középkori magyar uralkodók elhalálozásai mögött valamiféle titkos hatalom áll, úgy a magyar királyok a kortárs uralkodóknál is rövidebb ideig uralkodtak és kevesebb ideig éltek. Mi a helyzet ezen a téren? (Az olvasók a pontos számokat ezen a linken érik el a 40-42. oldalon).
Az Árpád-ház 13,09-es átlagos uralkodási hossza nem tűnik soknak, de mi a helyzet a Cseh Királyság 13,56 évével, a Dán Királyság 13,52 évével, a Kijevi Nagyfejedelemség 13,08 évével, a Norvég Királyság 11,23 évével és a Svéd Királyság 10,77 évével? Kell-e titkos beavatkozást sejtenünk a skandináv királyságok, a cseh uralkodók és a kijevi fejedelmek magyarokénál is rosszabb értékei mögött? Grandpierre Endre szerint az Árpádok fiatalon haltak meg a Habsburgokhoz képest. A forrásokból kinyerhető 39,48 és 42,39 közötti érték (sok uralkodónál nem tudjuk pontosan, hogy mikor született) csakugyan kevésnek tűnik. A francia királyok 41,81, Szicília uralkodóinak 40,57, a svéd 35,59 és a norvég 33,20 év még ennél is kisebb.
A vegyesházi királyok esetében már figyelemreméltóbb a helyzet. A 17,14 évnyi átlagos uralkodási hossz ugyanis valóban kevésnek tűnik, még ha a Pamplonai (majd Navarrai) Királyság 16,31 éves átlaga még ennél is rosszabb és a moszkvai 18,56 év szintén kevés, a svéd, a norvég és a szicíliai értékek pedig 20 alatt maradnak. Átlagos elhalálozási életkor tekintetében a 40,14 és 40,79 közé eső magyar érték pedig a legrosszabb, (Pamplona-Navarra 41,31; Moszkva 42,78, a Francia Királyság 43,15 évvel előzi a magyarokat). A konkrét halálozások vizsgálatakor (ld. a fentebb hivatkozott linket) nem találhatóak gyanúra okot adó részletek, Grandpierre Endre vádjai valójában a források részletes megvizsgálásakor elvéreznek. Egy szokás azonban feltétlenül nagy veszélyt jelentett a késő középkori magyar uralkodókra: az ország jogszokásai szerint a magyar királynak kötelező volt személyesen harcba szállni, pedig az uralkodó harctéren történő személyes jelenléte Európában elkezdett kikopni a szokások közül. Így veszítette életét I. Ulászló és II. Lajos, harctéren szerzett járványba halt bele Albert, de I. (Nagy) Lajos és Hunyadi Mátyás is szerzett harctéri sérüléseket és betegségeket. Ha modern nyelvezetre akarjuk lefordítani a jelenséget, akkor azt mondhatnánk, hogy a magyar király „munkaköri leírása” több veszélyt tartalmazott, mint európai társaié.
Összességében tehát pusztán a számok alapján nem valószínű, hogy létezett volna egy korokon átívelő titkos összeesküvés a magyar uralkodók megölésére. A kortársaktól való statisztikai eltérésre vagy létezik valószínűbb magyarázat, vagy feltételeznünk kell, hogy a skandináv királyságok, Navarra vagy éppen a moszkvai nagyfejedelmek is hasonló összeesküvések célpontjai voltak. Az eltitkolásra pedig jellemző példa, hogy e sorok íróját a Wikipédia egyik Grandpierre-követő adminisztrátori rangú felhasználója megfenyegette, hogy kitiltja az online lexikon szerkesztői közül, ha a szócikkekben kritikát mer gyakorolni Grandpierre Endre elmélete kapcsán vagy ha a magyar uralkodók lapjáról leveszi a rá mutató hivatkozásokat. Ebből az apró esetből is kiviláglik, hogy ez az elképzelés sem eltitkolva, sem elnyomva nincsen.
Felhasznált irodalom: Királyok gyilkosa, gyilkosok királya. Tényleg meggyilkolták középkori királyainkat? In: Balogh-Ebner Márton-Hajnáczky Tamás-György Sándor (szerk.): Nem mindennapi történelem. Válogatás a Napi Történelmi Forrás szerzőinek írásaiból. Budapest, 2017. Gondolat Kiadó.
