Állítás: Magyarországra olyan büntetést szabtak 1920-ban, amilyet még soha, egyetlen országra sem.
Cáfolat: Az állítás nem igaz, a világtörténelem során több olyan béke született, ami jelentős területcsökkentéssel sújtotta a vesztes felet. Bosznia bekebelézese az Osztrák-Magyar Monarchiába – mely az I. világháború egyik előzménye volt – például azzal járt, hogy délszlávok millióit csatolták megkérdezésük nélkül egy másik államalakulathoz.
Kifejtés:
A trianoni béke a jelenkori magyar történelem egyik legnagyobb traumája. Az egykor 282 ezer négyzetkilométer nagyságú ország területe 93 ezer négyzetkilométerre zsugorodott, tehát közel kétharmadát elveszítette. 18,2 millió lakosából 7,6 millió maradt a területén, azaz a korábbinak 43%-ára csökkent. Mintegy 3,3 millió magyar anyanyelvű személy Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia állampolgára lett. Emellett természeti erőforrásainak és vasútvonalainak jelentős részét is át kellett adnia. Családtagok szakadtak el egymástól, és számos olyan település került a szomszédos országokhoz, melynek kitüntetett szerepe van a magyar nemzeti emlékezetben (pl. Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Temesvár stb.).
Ez a veszteség meghatározónak bizonyult a további évtizedek magyar történelme számára, hatásait a mai napig érezzük.
De valóban páratlan volt ez a veszteség a világtörténelemben? Valóban „soha, egyetlen országra sem” mértek hasonló büntetést?
Tény, hogy az első világháború utáni békék közül minden bizonnyal a magyar volt a legellentmondásosabb. Kár azonban egy nemzeti traumát úgy abszolutizálni, hogy azzal más országok történelmi sérelmeit kisebbítjük.
Lengyelországot történelme során többször felosztották, sőt: volt idő, amikor teljesen eltűnt a térképről. 1772-ben területe 29%-át, 14 millió lakosából 4 millió főt veszített el. Két évtizeddel később megmaradt területe és népessége felét vették el a szomszédos nagyhatalmak. 1939-ben a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió osztotta fel, majd foglalta el, a második világháború után pedig határait nyugatra tolták, a területén pedig óriási lakosságcsere zajlott le.
Az amerikai-mexikói háborút 1848. február 2-án lezáró Guadalpe Hidalgó-i béke a trianonihoz hasonló diktátumként működött. Ebben az Egyesült Államok elérte, hogy Mexikó mondjon le 1,37 millió négyzetkilométerről, akkori területének 55%-áról. Tény, hogy a latin-amerikai ország számára ezek nem bírtak akkora jelentőséggel, mint mondjuk Magyarország számára Erdély, de az így létrejött amerikai-mexikói határ a mai napig problémák forrásának számít a két állam között.
Az összehasonlítások során félrevezető mechanikusan csak a területek nagyságát nézni. Fájó kimondani, de a magyarok az egyes utódállamokhoz csatolt területek mindegyikében kisebbségben voltak. Ezeken belül persze voltak olyan térségek – nem ritkán a határ mentén – ahol magyar többség vagy szinte kizárólag magyar lakosság volt. Lengyelországtól azonban a poroszokhoz és a Habsburg birodalomhoz lengyel lakosságú területek kerültek.
Hasonló a helyzet Bosznia-Hercegovina 1908-as annektálásával. Az ott élők inkább egy másik délszláv államhoz, Szerbiához csatlakoztak volna, de a Monarchia vezetői, köztük a magyarokkal úgy látták, hogy ez nem lenne előnyös a számukra, ezért bekebelezték a területet. Sőt 1918-ban, nem sokkal a háború vége előtt a magyar kormány már megterveztette a magyar koronához csatolandó Bosznia új címerét is. Ahogy a trianoni határ túloldalára került magyarok, családtöredékek, települések és töredéktelepülések számára fájdalmas volt az igazságtalan 1920-as ítélet, nem kevésbé volt az 1908-as döntés fájdalmas a délszlávok számára. Talán nem teljesen véletlen, hogy a Bosznia fővárosában, Szarajevóban elkövetett merénylettel gyorsult fel az a folyamat, mely Trianonhoz vezetett.
A béke káros hatásának – túl a személyes sorsokon, tragédiákon – inkább azt az etnikai alapú bizalmatlanságot érdemes tekinteni, ami a Kárpát-medence népei között kialakult. Csehszlovákia kivételével az összes utódállamban valamilyen autoriter rendszer jött létre, emellett gazdaságuk is igen sérülékeny volt, ami a harmincas években kiváló prédává tette őket a Harmadik Birodalom számára.
Felhasznált irodalom:
Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod… Budapest, 2015, Animus.
