Állítás: A trianoni békét valójában a háttérben meghúzódó erők (főként olyan titkos társaságok, mint a szabadkőművesek) kényszerítették Magyarországra. Ezek célja az ezeréves magyar állam szétverése, valamint erőforrásainak megszerzése volt.
Cáfolat: A béke az első világháború alatt kötött államközi megállapodások, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia kisebbségeivel kötött egyezségek eredményeként jött létre. A döntésben titkos társaságoknak szerepe nem volt.
Kifejtés:
A párizsi békekonferencián a Magyarországnak készített béketervezet megfelelően illeszkedett az akkori francia geopolitikai stratégiába. Felismerték, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia már nem tudja betölteni eddigi szerepét a kontinens egyensúlyában, ezért a helyébe kisebb államok láncolatát kívánták létrehozni. A terv szerint ezek az országok lojálisak lesznek Párizs felé (hiszen létrejöttüket neki köszönhetik), miközben ellenőrizni tudják a lefegyverzett Németországot, valamint el tudják szigetelni Nyugat-Európától a kommunista Szovjet-Oroszországot.
A háború során a szembenálló felek számos katonai és politikai eszköz bevetésével próbálkoztak, amitől ellenfelük gyengülését várták. Ezek közé tartozott az a „fellazítási politika” is, ami a Monarchia nemzetiségeire irányult – ilyen céllal született például Edvard Beneš Zúzzátok szét Ausztria-Magyarországot! című pamfletje.
A békekonferencián az olasz, a brit és az amerikai delegáció kezdetben jóval kedvezőbb, a nemzetiségi elvnek jobban megfelelő határokat javasolt Magyarország számára. E tervek azonban hamar elolvadtak a háború alatt kötött titkos szerződések, valamint a nemzetiségek stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokkal alátámasztott érvei hallatán.
Az USA delegációja számára a németekkel kötött béke volt a legfontosabb, ezért 1919-ben elhagyták a békekonferenciát, így a magyarokkal kapcsolatban méltányosabb eljárást preferáló felek száma csökkent.
Olaszország szava nem nyomott annyit a latban, mint briteké vagy a franciáké, ennek következtében a „vesztes győztes” meglehetősen csalódottan állt fel a tárgyalóasztaltól. Róma célja az volt, hogy gyengítse az újonnan létrejött délszláv állam pozícióit, ezért igyekezett egyensúlyozni a magyar-román határ ügyében. Utóbbiakat viszont titkos szerződés kötötte az antanthoz, így a végső döntésnél az ő pártjukra állt.
A britek (nem utolsósorban az Apponyi-delegáció érveinek hatására) 1920 tavaszán a tervezet visszavonására is javaslatot tettek, ám a franciák közben átengedték nekik a Moszuli vilajet (és az ezzel járó olajkincs) ellenőrzését, amivel a magyar kérdést is sikerült rövidre zárni.
A fentiekből jól látszik, hogy a döntéseket az egyes nagyhatalmak geostratégiai megfontolásai, nem pedig titkos társaságok füstös szobáiban meghozott döntései irányították. A leggyakoribb vád, hogy maga a békekonferencia egy háttérhatalmi összeesküvés által orkesztrált esemény volt, melyben vezető szerepet játszott a szabadkőműves mozgalom. Az ezt valló publicisták és történészek magában a felvilágosodásban látják a problémát, amelynek káros eszméi egy jól működő, biztonságos világot zúztak szét. Ennek fontos eszközei voltak az eszméket terjesztő titkos társaságok, köztük a szabadkőművesek is, akikben az Osztrák-Magyar Monarchiát szétfeszítő erők mozgatóit vélik felfedezni.
Az elmélet azonban ott kap gellert, hogy az ilyen irányú kutatások csak az első világháború előtti időszakra terjednek ki, a háború során keletkezett szabadkőműves forrásokat nem vizsgálták. Ablonczy Balázs azonban ezt nemrégiben pótolta, és a párizsi Grand Orient páholy anyagai között nem talált olyan iratot, ami a fenti összeesküvés-elméletet igazolná. Sőt, arra a következtetésre jutott, hogy a szabadkőműves „testvérek” viselkedését inkább befolyásolta a nemzeti logika, mint az internacionalizmus. Háborús helyzetben tehát a tagok inkább saját országuk érdekeit képviselték, semmint a mozgalomét.
A szabadkőművesekkel kapcsolatos ellenérzések szinte egyidősek magával a mozgalommal: a 18. században az egyház és az arisztokrácia, a 19. században a politikai elit tagjai, a 20. században az állami intézményekben egyre kevésbé bízó alsó középosztály látta bennük minden rossz forrását. (Lásd korábbi írásunkat! https://tenyleg.com/2017/11/03/jakobinus-es-bolsevik-verzioju-szabadkomuvesseg/ )
Felhasznált irodalom:
Ablonczy Balázs: Száz év múlva lejár? Újabb Trianon-legendák. Budapest, 2022, Jaffa.
Margaret Macmillan: Béketeremtők. Az 1919-es párizsi békekonferencia. Budapest, 2005, Gabo. Lásd még beszélgetés Ablonczy Balázzsal: https://www.youtube.com/watch?v=DBsd9pbmGRY
Ablonczy Balázs: A magyar szabadkőművesek valóban lobbiztak, de éppenséggel Trianon ellen hvg.hu 2022. 08. 28. https://hvg.hu/360/202234__ablonczy_balazs_tortenesz__ujabb_trianonlegendakrol_csirke_farhatrol__torzult_emlekezet
Ormos Mária: Padovától Trianonig – 1918-1920. Budapest, 2020.
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Budapest, 2020, Helikon.
Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod… Budapest, 2010, Animus.
Christopher Hodapp – Alice von Kannon: Összeesküvés-elméletek & titkos társaságok. Budapest, 2015, Panem.
