Állítás: A trianoni béke következtében a magyar gazdaság életképtelenné vált.
Cáfolat: A magyar gazdaság a húszas években meglepően gyorsan talpra állt, ami önmagában cáfolja azt, hogy a béke életképtelenné tette.
Kifejtés:
Tomka Béla kutatásaiból kiderül, hogy a trianoni béke gazdasági hatásait vizsgáló szakirodalom eddig meglehetősen egyoldalúan vizsgálta a témát. A legtöbb szerző abból a téves, sérelmi premisszából indult ki, hogy a természeti erőforrások biztosítják a gazdasági növekedést, Magyarországot pedig a béke éppen ezektől fosztotta meg.
Ennek azonban élesen ellentmond az, hogy a bethleni konszolidáció idején a magyar gazdaság egy gyors struktúraváltással talpra tudott állni. E váltás egyik kulcseleme az volt, hogy a kevésbé nyersanyagigényes iparágak (pl. textilipar, vegyipar, elektromosipar) fejlesztésébe kezdtek. A nyersanyagokhoz, energiához ugyanúgy hozzájutottak a kismagyarországi gazdaság szereplői, ahogy Trianon előtt tették: megvásárolták, nagyrészt ugyanazoktól a cégektől. Ezen nem változtatott az, hogy a határon túlra került azok működése. Emellett a béke a gazdaságilag fejletlenebb térségeket csatolta le a fejlettebbről és fejlődőképesebbről: kis-Magyarországon nagyobb arányban maradt a képzett munkaerő, az ipar, a tőke, az oktatás, a kutatás-fejlesztés, vagyis mindaz, ami a fejlődés szempontjából igazán fontos.
Felhasznált irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2002, Osiris.
Tomka Béla: Az első világháború és a trianoni béke gazdasági hatásai Magyarországon. In: Bódy Zsombor (szerk. ): Háborúból békébe: a magyar társadalom 1918 után. Budapest, 2018, MTA.
Tomka Béla: A trianoni béke gazdasági hatásai – új szempontok és módszerek
