Állítás:
A szlovákok 1848-49-ben a saját nemzeti szabadságuk kivívásáért fogtak fegyvert.
Cáfolat:
A szlovákok a forradalom és szabadságharc idején megosztottak voltak, és csak kisebb részük harcolt a szlovák nemzetért.
Bővebben:
Az 1848-49-es szabadságharc alatt szlovákok tömegei fogtak fegyvert Kossuth hívására. Jellemző példa erre a branyiszkói ütközet, mely során Erdős Imre tábori lelkész szlovákul hívta csatába a besztercebányai honvédeket. Habár a szabadságharc idején a katonák kb. hatvan százaléka magyar volt, a szlovák nyelvterületen toborzottak és a szlovákul beszélő nemzetőrök összlétszáma több tízezer lehetett. Ezzel szemben a császáriak oldalán harcoló úgynevezett hurbanisták létszámát 2-3000 főre becsülik.
A szlovákság ilyen fajta korabeli megosztottsága több okra vezethető vissza. Az egyik az volt, hogy ekkoriban a szlovákok nagyobb részét még nem foglalkoztatta a nemzeti hovatartozás kérdése: számukra a felekezeti hovatartozás volt a fontosabb.
A megosztottságot tovább fokozta az áprilisi törvények által hatályba lépő jobbágyfelszabadítás, mely során számos szlovák jobbágy is saját telkének tulajdonosává vált. Az ilyen módon kedvezményezett szlovák gazdák hajlamosabbak voltak Kossuthék mellé állni szemben a szlovák zsellérekkel, irtványosokkal, szegényparasztokkal, akik számára nem hozta el a várt eredményt a törvény.
Végül pedig fel kell hívni a figyelmet a 18. század végétől kibontakozó szlovák nemzeti mozgalom széttöredezett voltára. A hagyományos Szent István-i hazafiság, az ún. magyarónság, a szláv kölcsönösség (pánszlávizmus), a cseh-morva-szlovák egység gondolata, valamint a szlovák etnikai egyediség Ľudovít Štúr-féle programja versengett egymással.
Habár 1848 márciusában a szlovák nemzeti mozgalom vezéralakjai (Štúr, Jozef Miloslav Hurban és Michal Miloslav Hodža )is lelkesen ünnepelték a forradalom győzelmét, hamar felszínre kerültek a közöttük lévő ellentétek. Májusban a nemzeti aktivisták azzal álltak elő, hogy Magyarország váljon egyenjogú nemzetek szövetségi államává. Azt akarták elérni, hogy a szlovák többségű megyékben a szlovák legyen a hivatalos nyelv. A kormány elutasította a követeléseket és elfogató parancsot adott ki a lázítók ellen.
1848 júniusában Štúr előbb Prágába, majd Bécsbe utazott és megkezdte egy össznépi felkelés megszervezését azzal a céllal, hogy területi autonómiát harcoljon ki a szlovákságnak. Végül mintegy ötszáz fős sereget tudott kiállítani, melynek tagsága ráadásul igen vegyes is volt: szlovákok mellett csehekből, morvákból, illetve osztrákokból állt. A „légiót” emellett csak igen gyengén sikerült felszerelni, így nem csoda, hogy mindössze két hét után vissza is hívták Magyarországról.
Jozef Miloslav Hurban követői, az ún. hurbanisták, ezután a császári csapatok oldalán harcoltak és Turóc, Árva, Liptó és Zólyom vármegyében saját nemzeti tanácsokkal tudták felváltani a magyar kormányhoz hű szerveket. Innentől a kezdve a nemzeti mozgalom a Magyarországtól való elszakadás mellett kezdett agitálni, és egy birodalmon belüli autonóm tartomány létrehozását szorgalmazta. Ennek érdekében még egy kérelmet is benyújtottak a császárnak.
A hurbanisták törekvéseit azonban akkor még sem a szlovák származású nemesség, sem a szlovák értelmiség nem tudta teljesen elfogadni. Gyanították, hogy Bécs valójában nem viseli szívén a nemzetiségek sorsát, és a magyar szabadságharc leverése után abszolutisztikus módon kívánja majd kormányozni az országot. Igazuk lett.
1848 mégis mérföldkő a szlovák történelemben, mert ekkor született meg az első szlovák politikai program, ekkor jött létre az első szlovák politikai szervezet, a Szlovák Nemzeti Tanács, és Štúr révén ekkorra forrott ki a szlovák nemzeti gondolat is.
Az eredeti szöveget átdolgozta: Szász Péter, történelemtanár.
Forrás:
Kacsinecz Krisztián: A szlovákok támogatták a magyarokat 1848/1849-ben?
Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.
