Az 1956-os októberi eseményeket az állampárt idején hivatalosan ellenforradalomként definiálták, egészen a rendszerváltás előtti utolsó pillanatig, 1989. január 28-áig. Ezen a napon Pozsgay Imre államminiszter a 168 óra című rádióműsornak nyilatkozva kijelentette, hogy „1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés volt.”
Ez a kijelentés akkor zavart okozott a párt vezetésében, ugyanakkor az egyszerű, ám gondolkodó állampolgár számára azt jelentette, hogy komoly átrendeződés lesz a hatalmi rendszerben. Ez a meghatározás ugyanis egyértelműen arra utalt, hogy változás várható Magyarország és a Szovjetunió közötti viszonyban, ami hamarosan be is következett.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország függetlenségének, a magyar nép szabadságszeretetének a szimbóluma lett a közbeszédben, beleértve a politikusi megnyilatkozásokat is. A törvényhozás október 23-át először az 1990. évi XXVIII. törvényben nyilvánította nemzeti ünneppé. A 2011-ben elfogadott Alaptörvény Preambulumában az szerepel, hogy Magyarország mai szabadsága az 1956-os forradalmunkból eredeztethető, és a szöveg kiemeli a szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelmek jelentőségét.
Moszkvában már 1956 tavaszán tisztában voltak a Magyarországon egyre növekvő elégedetlenséggel és az abból fakadó feszültséggel. Október 16-án, Szegeden megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, 22-én Budapesten, a műegyetemi nagygyűlésen a fiatalok megfogalmazták forradalmi követeléseiket, másnapra szolidaritási tüntetést hirdettek. A megszokottnál fontosabb lett az emberek számára a hírek hallgatása, ismerete. Tájékozódni részben a napilapokból lehetett, de ebben az időszakban többségük rendszertelenül jelent meg. A hírek, információk másik forrása a rádió volt. A hidegháború idején rendkívül komoly szerepet kapott a Szabad Európa Rádió (továbbiakban: SZER). A SZER-t az Egyesült Államok kormánya hozta létre és működtette, az adást Münchenből sugározták Magyarországra.
„Az 1956-os SZER-műsorokat kezdettől fogva sokan dicsérik, még többen kárhoztatják, szidalmazzák. […]. Csak az utóbbi években vagyunk abban a helyzetben, hogy a müncheni műsor egészéről alkothatunk véleményt. A SZER 1956. október 19. és november 12. közötti műsorainak hangfelvétele ugyanis szinte csorbítatlanul megmaradt, azonban közel negyven évig a német szövetségi levéltárban lappangott. A mintegy ötszáz órányi hangfelvételt 1995 nyarán találtuk meg Katona Judittal, és hoztuk haza Magyarországra.” – írja Vámos György[1]. „A Bundesarchivban őrzött soksávos magnószalagok a kisugárzott műsorokat tartalmazzák. Ez a hangfelvétel az elképzelhető legértékesebb, mert tökéletesen hiteles forrás […] a kisugárzott adásról készített hangfelvétel, amelyen óráról órára a tárogató hangja jelzi az egész órákat.”[2]
A SZER adásait a szabadságharc eltiprása után többen (nyugati politikusok is) azzal vádolták, hogy hamis reményt adtak a magyaroknak, fegyveres segítséget ígérve. A német kormány által elrendelt felülvizsgálat kiderítette, hogy semmilyen nyugati fegyveres segítség ígérete nem hangzott el.[3] Voltak viszont félreérthető utalások, kifejezések, utólag károsnak ítélt taktikai tanácsok. A vádakra leginkább okot adó műsor, ami miatt el is marasztalták később a SZER-t, 1956. november 4-én a 18.04-kor elhangzott Nemzetközi lapszemle volt (aznap kétszer megismételték). A műsor inkriminált részében a következők hangzottak el:
Műsorvezető: „Az angol [The] Observer ma reggel washingtoni tudósítójának helyzetelemzését közli. A helyzetelemzés még a ma hajnali szovjet támadás előtt készült. Ennek ellenére azt írja a [The] Observer munkatársa, hogy az oroszok valószínűleg a magyar forradalom vérbe fojtása mellett döntöttek. A lap cikke így folytatódik:>>Ha a szovjet hadsereg valóban megtámadja Magyarországot, ha ez a félelmünk valóra válik, és a magyarok három-négy napig kitartanak, akkor a nyomás ellenállhatatlanná válik az Egyesült Államokban a kormányra, hogy Washington nyújtson a szabadságharcosoknak katonai segítséget<<. Ezeket írja mai számában a [The] Observer. Megjegyzi a lap, hogy az amerikai Kongresszus nem szavazhat háború mellett, amíg az elnökválasztást meg nem tartották. A cikk folytatása így hangzik: >>Közelebb leszünk egy világháborúhoz, mint 1939 után bármikor, ha a magyarok még szerdán is tovább küzdenek<<”.[4]
Elhangzott a „katonai segítség” kifejezés, valamint pár mondattal később a „világháború” is, a harcok folytatása esetén. A SZER egy washingtoni újságíró véleményét szemlézte, nem kormánytagot idézett, tehát nem hivatalos bejelentés hangzott el. További fejtegetés helyett álljanak itt a SZER egykori munkatársának, Borbándi Gyulának szavai: „Abban a SZER kétségkívül vétkes volt, hogy nem világosította fel a magyar társadalmat kellően arról, hogy a szabad társadalmakban mi a különbség a sajtó és a kormány véleménye között […] milyen hosszú az út valamely tennivaló felismerése és a cselekvés között.”[5] Erre a gondolatra még rövidesen visszatérünk.
A szabadságharc leverése után, a megtorlás idején, a hazai propaganda teljes erővel igyekezett elfedni a valóságot, elferdíteni az igazságot a forradalom eseményeit, résztvevőit és céljait illetően egyaránt. Külön „szakirodalmat” hoztak létre, gondoskodva arról, hogy a forradalomról csakis ezekből lehessen tájékozódni (pl.: Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben I-IV). Néhány idézet: „az ellenforradalmi lázadás taktikájának és tevékenységének főbb jellemvonásai: […] Az ellenforradalmi erők növekedésében jelentős szerepet játszott az emigráns fasiszta elemek nyugatról való behatolása. A dollárral táplált emigráns szervezetek megtalálták a módját annak, hogy még a Nemzetközi Vöröskereszt egyes területeibe is behatoljanak..”[6]
A kiadvány idéz még, többek között a Salzburger Tagblatt (az akkori Osztrák Szocialista Párt tulajdonában lévő pártújság – ezt az információt nem közlik. Sz.M.) 1956. október 31-i cikkéből: „De Salzburgban is, mint azelőtt is, gurul a dollár a Hellbrunner-strassei úgynevezett ’Magyar Irodá’-hoz, amely még sohasem titkolta, hogy kizárólag amerikai dollárokból él…”[7]
A valóság az volt, hogy menekülttáborok működtek a II. világháború óta Salzburgban és környékén, segélyszervezetek adományaiból és segítségével, többek között magyar adományokból és amerikai pénzből is.[8] Azok a dollárok akkor legálisan „gurultak”, bár a pártpropaganda ennek az ellenkezőjét sugallta. (Adalék a „guruló dollárok” történelméhez, avagy vádold meg az ellenséged azzal a bűnnel, amit te követsz el).[9]
A Fehér könyvek szerzői más esetekben is bizonyították gazdag fantáziájukat. Az írás befejezésében még visszatérünk rá. Most ugrunk egyet az időben, egészen napjainkig, hogy utána visszatérhessünk Borbándi Gyula, véleményem szerint zseniálisan egyszerű, világos gondolatához.
2023. június 19-én Szijjártó Péter az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében ukrán kollégája felvetéseire többek között a következőket válaszolta: „1956-ban hazámat a szovjet Vörös Hadsereg lerohanta. [Valójában 1946 óta Szovjet Hadseregnek nevezték. – A szerk.] Akkoriban az egész nyugati világ azt nézte, hogy mi történik Budapesten és Magyarországon. Mindenféle támogatást ígértek, a Szabad Európa Rádió médiatörténelmünk eddigi legnagyobb álhírét terjesztette, hogy az amerikaiak a sarkon vannak, hogy segítsenek nekünk. Senki nem jött segíteni, így akkor az én hazám 1990-ig kommunista megszállás alatt maradt. És az egész európai kontinensnek nagyon kényelmes volt ez a helyzet. 1990-ig semmiféle támogatást nem kaptunk, semmilyen hangot nem hallottunk, hogy Magyarország egy szabad és szuverén ország legyen a többi kelet-európai társországgal együtt.”[10]
Bízom benne, hogy országunk külügyminiszterének történelmi ismeretei alaposabbak, mint azt a fenti szöveg sejtetni engedi. A kommunista megszállás a megszálló Szovjetunió bűne, nem a nyugati államoké, akik valójában gyógyszerrel, kötszerrel, élelmiszerrel és a menekültek befogadásával segítettek.
Érthető, hogy 1956-ban a puskaropogás zajában, a teljes bizonytalanságban, vagy a forradalmi hevületben, a gyakran recsegő rádiót hallgató emberek nem elemezték a hallottakat. Itt térjünk vissza egy pillanatra Borbándi Gyula gondolatához, miszerint egy szabad társadalomban tudni kell különbséget tenni a sajtó és a kormány véleménye között. Kiegészítem azzal, hogy egy politikusnak különösen. A felvételek 19 éve elérhetők itthon, és azok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a műsorkészítők ugyan több esetben is hibáztak, de szándékos félrevezetéssel vádolni őket, az a legenyhébb kifejezést használva is, tudatlanság.
A magyar külügyminiszter által az Európa Tanács Közgyűlésében megfogalmazott vélekedés hosszú ideje a közbeszéd tárgya, már jóval a rendszerváltás előtt ismert volt, része egy jól átgondolt, alaposan kidolgozott, nyomtatásban megjelent propagandaanyagnak. Ezeket a füzeteket a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztató Hivatala adta ki 1957-ben. A korábban már említett Fehér könyvekről van szó. Elmagyarázták bennük többek között, hogy külföldről szervezték, irányították az „ellenforradalmat”, megnevezték a „felelősöket” is.
Befejezésül egy rövid részlet a „műből”: „A dolláron fenntartott és az Amerikából irányított, Nyugat-Németország területén működő Szabad Európa Rádió uszító adásai nagy szerepet játszottak az ellenforradalom ideológiai előkészítésében és gyakorlati vezetésében, a fegyveres harc felidézésében [..] ártatlan, népéhez és hazájához hű emberek lincselésére vezető tömeghisztéria felkeltésében. A Szabad Európa Rádió irányítói különösen felelősek a magyar emberek közötti vérontásért és ezt követően Nyugatra csábításukért, ezer és ezer magyar családnak a disszidálások által okozott tragédiájáért”[11].
A szöveg szerint tehát gyakorlatilag mindenért a SZER felel, nem a beözönlő, a pusztító, a városokat rommá lövő Szovjet Hadsereg.
„1851-ben Amerikában Kossuth Lajos a következőképpen foglalta össze a magyar szabadságharc lényegét – amit mondott, az 1956-ra is érvényes: ’Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg hazánkat, de védelmeztük, és ha egykor megírják történetünket, elmondhatjuk majd, hogy ellenálltunk!’”[12]
Szilágyi Magdolna
történelemtanár
[1] A hangfelvételek 1995-ben a Magyar Rádió Zrt. archívumába kerültek.
[2] A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom. Műsortükör.
Sajtó alá rendezte: Vámos György A SZER történetéről, műsorairól bővebben, lásd az idézett mű Bevezetés c. részét
[3] Bővebben: I.m.38-39.o.
[4] https://tti.abtk.hu/kiadvanyok/kiadvanytar/vamos-gyorgy-s-a-r-a-szabad-europa-radio-es-a-magyar-forradalom-m-sortukor-1956-oktober-23-november-5/viewdocument/47
[5] Borbándi Gyula: A Szabad Európa Rádió és a magyar forradalom (1956 Évkönyv IV. 1995. 1956-os Intézet 263.o.)
[6] Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben I. Kiadja a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala 5.o. (1957.) 5-6.o.
[7] Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben II. Kiadja a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala 121.o. (1957.)
[8]Erdős Kristóf: ”Ma érkeztem..” Magyar menekültek Salzburgban, 1945-1953. Korall 46(2011) 15-41.
[9] A témáról bővebben lásd: Szilágyi Gábor: Az MDP és az MSZMP a” guruló dollárok” rendszerében. Keletről nyugatra. A kommunista mozgalom titkos pénzei. Szerk.:Kiss Réka, Soós Viktor Attila
Nemzeti Emlékezet Bizottsága | Budapest, 2015
[10]https://www.hungarianconservative.com/articles/politics/peter_szijjarto_response_provocative_ukrainian_member_parliament_otp_sanctions_1956/
[11] Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben II. Kiadja a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala.o. (1957.)
[12] Gosztonyi Péter: Politikusok, katonák, események 179.o.
