Báthory Erzsébet neve egybeforrt a történelem egyik legborzongatóbb legendájával: a „véres grófnő” mítoszával. De vajon tényleg fiatal lányok vérében fürdött, vagy inkább hatalmi játszmák és pletykák áldozata lett? A ma Szlovákiához tartozó Csejte várában zajló események körül máig rengeteg a kérdőjel. Várkonyi Gábor írása a korabeli források alapján újraértékeli a grófnő történetét.
Báthory Erzsébetet a valaha élt legkegyetlenebb tömeggyilkosok között tartják számon. Egy ismeretlen, csak keresztnéven feljegyzett tanú, Zsuzsanna vallomása szerint 650 fiatal lányt gyilkolt meg. A 17. század első évtizedének a végén elrendelt nyomozás feltehetőleg már akkor számtalan pletykát eredményezett. A kegyetlen grófnő története azonban csak a 18. században állt össze a ma is ismert legendává. Thuróczy László jezsuita szerzetes az akkori Magyar Királyság leírását készítette el. 1729-ben megjelent munkája jól illeszkedett a 18. századi országleíró munkák sorába. Az Ungaria suis cum regibus compendio data, vagyis Magyarország és királyainak rövid bemutatása című könyvben olvashatjuk azt a történetet, amely Báthory Erzsébetet világhírűvé tette: A grófnő haját szolgálója fésülködés közben véletlenül meghúzta, mire a haragra gerjedt úrnő hatalmas pofont kevert le a gondatlan fiatal lánynak. A pofon nyomán a lány orrából dőlt a vér és a grófnő karjára is fröccsent belőle. A dühös úrnő meglepetten tapasztalta, hogy ahová a fiatal lány vére cseppent, ott bőre újra fiatal és feszes lett. Ettől a perctől kezdve a fiatalság, így a halhatatlanság reményében fiatal lányok vérében „fürdött”. Thuróczi egyértelművé teszi, hogy története tanító célzatú parabola. Az igaz katolikus hittől eltávolodott grófnő az ördög mesterkedéseinek esett áldozatul. Történetének célja, hogy érveljen a katolikus hit mellett.
Ki volt Báthory Erzsébet?
Ecsedi Báthory Erzsébet 1560-ban született. Szülei ecsedi Báthory György és somlyói Báthory Anna, bár azonos családi nevet viseltek, nem voltak közeli rokonok. A Báthory család két ága, az ecsedi és somlyói ág már másfél évszázada szétvált. Tizenöt évesen, a korszakban elfogadott módon családi megállapodás keretén belül ment férjhez Nádasdy Ferenchez, Nádasdy Tamás nádor és Kanizsai Orsolya fiához. Az esküvőjük 1575-ben Varannón volt, de addigra már egyikőjük szülei sem éltek. Nádasdy Ferenc 20 éves volt, korban két összeillő fiatalember lépett házasságra. Házas életük hétköznapjairól alig tudunk valamit. Nádasdy Ferenc szülei, Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya folyamatosan leveleztek egymással, leveleik a 16. század egyik legfontosabb művelődéstörténeti forrásai. Báthory Erzsébettől és Nádasdy Ferenctől csak néhány levél maradt fent. Azonban ezek a töredékes források arra utalnak, hogy egymást szerető, egymásról gondoskodó családot kell elképzelnünk. Nádasdy a tizenöt éves háború éveiben Pálffy Miklósnak írt egyik levelében éppen arról írt, hogy feleségéhez siet, nem tud vele találkozni. A házaspárnak öt gyermeke született: Anna, Kata, Orsolya, András és Pál. Hárman érték meg felnőtt kort, Anna, Kata és Pál.
Nádasdy Ferenc 1604-ben távozott az élők sorából, a szűkszavú források szerint már betegen érkezett haza 1603 végén. Özvegye fegyelmezetten tartotta össze a családfő nélkül maradt famíliát. Jó gazdasági érzékkel intézte a birtok igazgatását. Támogatójának Batthyány Ferencnek írta egyszer, hogy köszöni a tanácsot, miszerint gabonáját a hadsereg számára adja el, de a piacon többet is kaphat érte. 1608-ban, ma már úgy mondanánk, hogy birtokain teljes revíziót hajtott végre. Felmérette a falvak lakosságát, számba vetetette a bevételeket. Talán ez okozta a vesztét is.
1610 tavaszán, márciusban, Thurzó György nádor „híresztelésekre” hivatkozva nyomozást rendelt el a Nádasdy birtokok falvaiban, különösen Sárvár, Keresztúr, Vágújhely és Csejte környékén meggyilkolt szolgálók, fiatal lányok ügyében. A nyomozásról Báthory Erzsébetet nem értesítették, a kihallgatásokról feltehetőleg csak szájról-szájra terjedő hírekből értesülhetett. Azonban a források szerint ez nem befolyásolta megszokott életritmusát. 1610 nyarán az aratást Sárváron töltötte, majd kora ősszel férjével hagyományos téli birtokukra, Csejtére indultak. Októberben még megállt Pöstyénben, a korszak egyik legnépszerűbb fürdőjében, hogy kikapcsolódjon és a gyógyvíz jótékony hatását is élvezze. Csak ezek után érkezett Csejtére. Mindeközben arra is volt elég figyelme, hogy fiát, Pált, aki ekkor töltötte be tizenkettedik születésnapját, nagykorúsítsa. Semmi sem jelezte, hogy tragédia következik.
Kihallgatások és vallomások
A kihallgatások azonban folytatódtak; különös és figyelemfelkeltő, hogy a vágújhelyi és csejtei lakosokat tavasszal hallgatták ki, amikor Báthory Erzsébet már Sárváron tartózkodott, a sárvári és környékbeli jobbágyokat, uradalmi alkalmazottakat pedig ősszel, amikor Báthory Erzsébet már úton volt Csejtére.
Összesen 327 tanú vallomását gyűjtötték össze. A kutatás és a Báthory Erzsébetről szóló irodalom ezt is bizonyító erejűnek tartotta; sokáig senki nem vizsgálta meg a tanúvallomások arányait. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a vallomásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy csak 107 tanú tett értékelhető vallomást, akik bármit is hallottak a gyilkosságokat terjesztő pletykákról. 220 tanú nem látott és nem hallott semmit. A 107 tanúvallomásból 43 nem egyezett a váddal, tehát felmentő tanúknak kellene értelmeznünk őket. 64-en vallották, hogy bármit is hallottak volna. Szemtanú azonban nem akadt. 64 vallomás számolt be gyilkosságokról, konkrét számokat nem nagyon tudtak mondani, a „számtalan kegyetlenség” és legnagyobb, 650-es szám között sok minden elhangzott. De van egy nagyon fontos eredménye a tanúvallomások statisztikai elemzésének: minden vallomás 10 ember vallomására, illetve a tőlük hallottakra vezethető vissza. Ez a tíz ember: Zsuzsanna, akiről nem tudunk semmit, de 650 áldozatot említett; Poky Boldizsár sárvári porkoláb, aki 300 megölt lányról hallott; Blahó Mihály, Kosztolkányból, szintén 300 áldozatot említett; Kadludecz János szintén Kosztolányból, neki 560 halottról volt tudomása; Racziczénusz István lelkész, Vágújhelyről 200 halottat említett; Török Ferenc szintén 200 áldozatról hallott; Bicsérdy Benedek sárvári porkoláb 175 áldozatról tudott; Zoltay Jánosné Szelestey Anna nem tudott konkrét számot mondani; Dezső Benedek udvarmester és Szilvásy Jakab állította, hogy „tenger sok gonoszságot” láttak. Ez utóbbi két tanú, akik egyébként Nádasdy Ferenc öreg szolgálói voltak, a kiindulópontja minden terhelő vallomásnak. Mai fogalmaink szerint ez a két ember áll a Báthory Erzsébet félreállítását célzó karaktergyilkosság mögött.
Báthory Erzsébetet 1610. december 29-én csejtei udvarházában lepte meg Thurzó György nádor katonasága. Őt magát azonnal felvitték az udvarház fölött magasodó várba. Környezetéből elfogott négy személyt, Újvári Jánost, Jó Ilonát, Szentes Dorottyát és Beniczky Katát a nádor birtokára Biccsére szállították és ott kínvallatásnak vetették őket alá. Borzalmasnál borzalmasabb dolgokat vallottak be, talán még azt is, amit velük csináltak végig a hóhérok. Tűvel való szurkálás, vasalóval való égetés, gúzsbakötés is szerepelt a feljegyzések között. Megszégyenítő lemeztelenítés, a nemi szervek kínzása is bekerült a vallomásaik közé. Az egyszerűen csak bűntársaknak nevezett szolgálókat halálra ítélték és máglyán megégették őket. Újvári Jánost előbb lefejezték és holttestét égették el. Beniczky Kata a vallatások során egyszer csak eltűnt a forrásokból, nem tudjuk, hogy őt halálra ítélték volna.
Az ügy furcsasága, hogy amikor Báthory Erzsébetet „elfogták” Thurzó katonái kiszabadítottak egy megkínzott lányt is. Azonban ő az egyetlen, a számtalan tanút felsorakoztató nyomozásban, aki nem tett tanúvallomást. Ő lehetett volna az ügy koronatanúja, de mégsem kérdezték ki, hogy mi is történt vele?
Báthory Erzsébet később sem tett tanúvallomást, pedig erre még Ponikénusz János lelkész is megpróbálta rábeszélni. A nyomozás anyagából később készült egy, talán a tervezett bírósági eljárást előkészítő dokumentáció, de ezt már nem használták fel. Bírósági tárgyalásra nem került sor. Báthory Erzsébetet csejtei várában hagyták egészen 1614-ben bekövetkezett haláláig. Fia Nádasdy Pál néhány Csejtéről keltezett levele alapján látogathatta anyját, együtt lehetett vele, sőt később első feleségét Révay Juditot is Csejtére vitte, ott született gyermeke, Nádasdy Ferenc a későbbi országbíró.
Tanulságok
Sokan próbáltak magyarázatot találni a különös, sok borzalmas részletet is tartalmazó esetre. Szóba került a politika, a Báthory család politikai hatalmának a megtörése, az önző egyéni érdekek, a nemesi családok vagyon utáni éhsége és természetesen a kiszámíthatatlan emberi lélek is. Báthory Erzsébetet leginkább pszichésen beteg, szexuálisan aberrált személyiségnek állították be a legtöbben. Mindközül talán az önző egyéni érdekek lehetettek az események mozgató rúgói. Amikor Báthory Erzsébet 1608-ban elrendelte a birtokok összeírását, a gazdálkodásuk ellenőrzését feltehetőleg néhány uradalmi tiszt nagyon kényelmetlenül érezhette magát. Közöttük is Dezső Benedek udvarmester és Szilvásy Jakab érezhették veszélyeztetve magukat. Talán ennek a két embernek a szándékos hitelrontásból elindított pletykálkodása eredményezte azt a „hírfolyamot”, ami alapján a nádornak nem volt más választása, mint elindítani a vizsgálatot! A nyomozás végére azonban kiderült, hogy az összegyűjtött vallomások bíróság előtt nem állják meg a helyüket – inkább elaltatták az ügyet. A bűntársak kivégzésével a nádori hivatal tekintélye megmenekült és látszólag az igazságszolgáltatás is működött.
Báthory Erzsébet halhatatlan lett, de nem azért, mert vérben fürdött volna. Az őt körülvevő történetek álltak össze és teremtették meg az örök fiatalságot kergető „véres grófnő” legendáját. A legenda halhatatlan, a halandó Báthory Erzsébet, pedig máig ismeretlen helyen alussza örök álmát.
Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.
