Murány vára ma Szlovákiában található, de története szorosan összefonódik a magyar múlt dicsőséges és irodalmi szálakkal átszőtt fejezeteivel. A „Marssal társadalkodó Murányi Vénusz” című barokk eposz Gyöngyösi Istvántól nemcsak egy szerelmi történet a 17. század háborús viharaiban, hanem egy olyan epizód, amely a szlovák–magyar közös kulturális örökség részévé vált. Wesselényi Ferenc és Széchy Mária alakja, valamint a Murány várának elfoglalását övező költői és politikai emlékezet mindkét nemzet történelmi tudatában helyet követel – ezt mutatja be Várkonyi Gábor írása.
A Murányi Vénusz történetét, évszázadok óta át- meg átszövi az irodalom. Gyöngyösi István, a 17. századi barokk költészet kiemelkedő alakja 1664. augusztus 27-én írt ajánlásával adta át urának és patrónusának, Wesselényi Ferencnek nádor valamint házastársának rimaszécsi Széchy Máriának a „Marssal társolkodó Murányi Vénus” című elbeszélő költeményét, mely a 17. századi magyar nyelvű barokk líra talán egyik legszebb alkotása.
Wesselényi Ferenc nádor és Széchy Mária arcképe. Középen Gyöngyössy István művének első oldala (A képek forrása: Wikimedia Commons)
A történet az 1644-1645-ös háborús években zajlik. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem bekapcsolódva a harminc éves háború utolsó svéd-francia szakaszába, hadjáratot indított a III. Ferdinánd ellen. Az erdélyi hadsereg Észak-Magyarországon átvonulva egészen Morvaországig masírozott, és egyesült Lennart Tortenson svéd tábornok csapataival. Ennek a hadjáratnak az idejére esett, hogy Wesselényi Ferenc és Széchy Mária egymásra találtak, majd egy év múlva összeházasodtak. Gyöngyösi a háború és a kibontakozó szerelem egybefonódó szálait szőtte lenyűgöző történetté. Wesselényi Ferenc, akkor füleki főkapitány, kalandos úton hódította meg Murány várát, és vár úrnőjét Széchy Máriát. Nem csoda, hogy a történet mind a 18., mind a 19. században népszerű volt. Petőfi Sándor, Arany János és Tompa Mihály a három jó barát még költői versenyt is rendezett, melyikük tudja szebben megénekelni a murányi Vénusz történetét.
„Pej paripa tombolt, prüsszögött alatta,
Békétlenül rágván szájában a vasat;
Oldalán aranyos kardját csattogtatta,
Keblén acél páncél, fején acél sisak.
Fényes volt páncéla, sisakja, szablyája,
De legfényesebb volt szeme két gyémántja.”
(Petőfi Sándor: Szécsi Mária)
Széchy Mária a költők tollán a szépség és szerelem istennőjének, Vénusznak az alakját vette fel. Vajon Gyöngyösi István is így gondolta?
„Kegyelmes Uram! s kegyelmes Asszonyom! Az murányi dolgokban való Nagyságtok nagy cselekedetihez hasonlót nem sokat esmértek az hajdani esztendők is,…” – írja Gyöngyösi elbeszélő költeményének bevezetőjében, majd a következő éppen folytatja: „Vénusnak és Mársnak tulajdonítván az murányi dolgoknak szerencsés végbenmenetelét, de nem ok nélkül, mert az régiek az Vénust szerelem istenasszonyának s Mársot vitézség istenének tartották, én is az Vénuson szerelmet s Márson vitézséget értek írásomban: valóságos dolognak tartván, hogy ezen Nagyságtok cselekedete az Vénus és Márs, azaz szerelem és vitézség segedelme által mentek végben, az vitézséget az szerelem, az szerelmet az vitézség bátorítván, amaz vers szerént: Mars animare solet Venerem, Venus inclyta Martem, (Mars lelkesíti Vénuszt, Vénusz pedig a dicső Marsot) azhonnét MÁRSSAL TÁRSOLKODÓ MURÁNYI VÉNUS-nak neveztem munkámot is;…”
(Gyöngyösi István)
Gyöngyösi az ajánlásban Wesselényit nem azonosítja Marssal sem Széchy Máriát Vénusszal. Egészen egyszerűen azt írja, amit a költők már ősidők óta tudnak, hogy a vitézség együtt jár a szerelemmel. A jó vitéz olyan, mint a jó szerelmes. Gyöngyösi előtt már Balassi Bálint is ezt foglalta össze a Szép magyar komédia prológusában:
„Kinek, ím megírom, hogy esmérje, ha nem tudja az jámbor: az szerelem azért semmi nem egyéb, hanem egy igen nagy kívánság, mellyel igyekezünk nemcsak személyét, hanem minden jó kedvét is megnyerni annak, azkinek mindenek felett szolgálni, engedni s kedveskedni igyekezünk. Mely indulat az ifjú embernek gyakorta sok jóknak oka, mert ha részeges, elhagyja az részegséget, csak azért hogy az józansággal inkább kedvét lelhetné szerelmének, s tisztességes volta miatt gyűlölségben ne essék nála. Ha gondviseletlen s tunya, ottan tisztán jár, frissen, szépen, s mindenre gondvisel, hogy meg ne jegyezze s gyűlölje az szeretője, ha undok s mocskosan viseli magát. Ha penig tompa elméjű, ottan elmélkedik, mint járjon s mint szóljon, szép verseket szerezzen, kivel magának szeretőjénél kedvet lelhessen. Az félékent penig mi tészi bátorrá, midőn csak egy szemben lételért vagy egy távol való beszélgetésért is oly veszedelemre, szerencsére ereszti magát, ki életében s tisztességében jár? Ha azért ilyen az jó szerelem, hogy erőseket bátorít, bolondokot eszesít, resteket meggyorsít, részeget megjózanít, miért alázzuk, szidalmazzuk szegént?”
(Balassi Bálint: Szép magyar komédia)
Mi is történt 1644 tavaszán és nyarán? Milyen eseményeket nevezett Gyöngyösi „murányi dolgok”-nak, ami végeredményben Wesselényi Ferenc és Széchy Mária házasságához vezetett? Miért volt Erdélynek kulcs szerepe az események menetében?
I. Rákóczi György fejedelmet már 1638-tól keresték a francia, majd később a svéd követek szövetségesi ajánlatokkal. Erdély Bethlen Gábor fejedelem alatt már bekapcsolódott a háború cseh-szakaszába. A harminc éves háború (1618-1648) a 17. századi Európa legnagyobb hatalmi átrendeződését megcélzó háborús konfliktusa volt, számos mellékhadszíntérrel és konfliktussal terhelve. A háborút lezáró vesztfáliai békét (1648) a háborúban érdekelt hatalmak konszenzusra való törekvése miatt a modern Európa megszületésének kezdőpontjaként is emlegetik. Erdély a Habsburg dinasztia hátában a protestáns államok természetes szövetségese volt. Ezzel Bethlen Gábor után I. Rákóczi György is pontosan tisztában volt. Az 1638-tól majd öt éven át zajló diplomácia tárgyalások után a fejedelem 1643-ban véglegesítette a franciákkal és a svédekkel kötött megállapodását. 1644. februárjában pedig az erdélyi hadak megindultak Észak-Magyarország felé.
Az erdélyi hadsereg felvonulása akadálytalanul zajlott. Kassa megnyitotta a kapuit, a kisebb várak is sorra megállapodtak Kemény Jánossal, az erdélyi sereg főparancsnokával, komolyabb harcok sehol sem alakultak ki. Esterházy Miklós nádor, katonaság híján, moralizáló, a magyarság pusztulását az erdélyi fejedelem számlájára író levelekkel igyekezett „megakadályozni” a fejedelem előrejutását. Egyetlen komoly akadály állta az erdélyi hadsereg útját, Fülek vára, ahol Wesselényi Ferenc volt a főkapitány. Wesselényi jól ismerte a fejedelmet, egy évvel korábban II. Rákóczi György és Báthory Zsófia lakodalmán egyszerre képviselte a Báthory családot és Magyarország nádorát. Wesselényi azonban töretlen királypárti katona volt, ráadásul Esterházy Miklós nádor legbensőbb köréhez, az ún. „Esterházystákhoz” tartozott. Meggyőződése volt, hogy az erdélyi fejedelem idegen érdekeket szolgál, és nem lenne szabad testvérháborúnak kitenni az amúgy is a törökkel élet-halál harcot vívó magyarságot. „Nemes királyunknak alig volt más híve, Az egy Wesseléni tökéletes szíve, …” – írta róla Gyöngyösi.
A történet másik főszereplője Széchy Mária 1644-ben már másodszor is özvegy. Pontosabban első férje, ifjabb Bethlen István 1632-ben meghalt, majd második férjétől rosályi Kun Istvántól 1637-ben elvált. Ez a második házassága rangon alul kötetett, a Széchy család messze vagyonosabb és rangosabb volt, mint a köznemesi Kun család. A házasság a kortársak szerint is viharos események kíséretében bomlott fel, Széchy Mária a történet szerint Déva várába távozott, ahová a férje megpróbálta követni, amikor az asszony a vár ágyúiból eléje lövetett, jelezvén, hogy nem szívesen látja őt. Végül a Széchy család magyarországi várába, Murányba költözött, ahol testvéreivel és azok férjeivel kellett osztoznia. Széchy Éva férje Illésházy Gábor, míg Széchy Éva férje Listhius János, mind a két úr I. Rákóczi György pártjára állt azonnal ahogy az erdélyi hadsereg elérte Magyarországot. Elvált asszonyként Széchy Mária nem sokat remélhetett, sógorai mindent megtettek, hogy örökségéből minél kevesebbhez jusson hozzá.
Wesselényi felesége Bosnyák Zsófia volt, aki éppen 1644 tavaszán halt meg. Azt, hogy Wesselényi Ferenc és Széchy Mária mikor és milyen körülmények között ismerkedett meg nehéz megmondani. Gyöngyösi szerint hirtelen lobbant fel a szerelem, azonban ez költészet.
Gyöngyösi elbeszélő költeménye mellett van egy másik forrásunk is a vár elfoglalásáról, még pedig francia nyelven. Jean de Laboureur XIV. Lajos udvari embere írta. 1645 végén Gonzaga Mária neversi hercegnő IV. Wasa László lengyel királyhoz ment feleségül. Máriát fényes követség kísérte Varsóba. 1646 áprilisában a hazafelé vezető úton a francia követség megállt Pozsonyban, ahol Wesselényi Ferenccel is megismerkedtek. Wesselényi körültekintő figyelemmel gondoskodott a francia követség tagjairól, legalábbis erről árulkodik Jean de Laboureur munkája, aki 1647-ben Párizsban jelentette meg Murány elfoglalásának történetét „Histoire des Amorus du Comte et de la Comptese Vesseleny” (Wesselényi gróf és Wesselényi grófné szerelmének története) címmel. A történetet Wesselényi mesélte el a franciáknak, és ha ez így volt, akkor mindenképpen úgy kell rá tekinteni, mint a Wesselényi család emlékezetében rögzült eseménysorozatra. A fiktív elemek azonban ebben a szövegben is jelen vannak. Széchy Máriával való megismerkedést a francia szöveg egy álomnak tulajdonítja. Wesselényi célja a vár elfoglalása volt, ez töltötte ki minden gondolatát. Egy alkalommal furcsa álma volt, úgy rémlett előtte, mintha egy nagyon öreg ember felébresztené. Az aggastyán mellére tette kezét, és így szólt: „Álmodjál minden jót Murány elfoglalásáról; tudd meg, bármennyire bevehetetlen, te mégis elfoglalod egy özvegy segítségével, ki a várban lakik!” Az álom szertefoszlott és Wesselényi valóban egy özvegy, férjétől elvállt asszony segítségével vette be Murány várát. Emlékezet, családi anekdota és irodalom keveredik a történeti forrásokkal, és alkot mese szerű szép történetet Murány vára körül. Talán közelebb járunk a valósághoz, ha úgy véljük, hogy a hirtelen megözvegyült Wesselényi és az elvált Széchy Mária tudatos döntést hoztak. Széchy Mária helyismeretével segítette Wesselényi Ferencet és katonáit, hogy bejussanak Murány várába.
Gyöngyösi hosszan írja a magas szikla-platón épült vár elfoglalását. Wesselényi katonáival éjszaka vágott neki a hegy megmászásának, majd egy alacsonyabb falon kötélhágcsó segítségével jutottak be a várba. A sötétben eltévedtek, a kötélhágcsót nem találták, már-már feladták a reményt, amikor Széchy Mária egy szolga segítségével rátalált Wesselényire és katonáira és megmutatta, hol mászhatnak be a várba. A falon kevesen másztak fel, de amint bejutottak kinyitották a vár kapuját és az erdőben rejtőzködő katonák, négy-ötszáz ember bevonult a várba és III. Ferdinánd király nevében elfoglalta. A vár elfoglalásának híre azonnal eljutott mindenhová:
„…mert ha Wesselényi egy asszony által Murány várát occupálhatta (elfoglalhatta), ki tudja másutt is mit nem cselekedhetnék.” – írták a kassaiak 1644. augusztus 5-én a város évkönyvébe. A lőcsi krónikába is bekerült az esemény: „Augusztus 5-én Wesselényi Ferenc árulás folytán elfoglalta Murány várát, és feleségül vette Kun Istvánnét.”
(Hain Gáspár: Lőcsi Krónika…)
Augusztus 5-e a Wesselényi család életében nevezetes dátum lett. Igaz ekkor még nem házasodhattak össze, erre két évvel később 1646-ban került sor, hiszen Széchy Mária Kun Istvánnal kötött házasságának felbontását a katolikus egyháznak is el kellett ismernie, ez pedig időbe telt. Wesselényi Ferenc nemcsak új feleséget talált, hanem III. Ferdinánd neki adományozta Murány várát és grófi rangra emelte. 1644. augusztus 5-ét a Wesselényi család ettől kezdve minden évben megünnepelte, mint a házaspár megismerkedésének kalandos, mesés történetének időpontját. A Wesselényi család iratai között a levéltárban ma is megtalálható az a meghívó, amellyel Wesselényi barátait Murányba hívta, hogy együtt ünnepeljék meg feleségével való megismerkedésük napját.
Már csak egy kérdést maradt: ki volt a murányi Vénusz? A későbbi korok írói és költői, a történészek is azt gondolták, hogy a murányi Vénusz csak Széchy Mária lehet! Még akkor is, ha Gyöngyösi István elbeszélő költeményében Vénusz sohasem azonos Széchy Máriával. Mindig önálló, istennőként tevékenykedik. Ahogy Mars sem Wesselényi. Ők ketten a földi halandókat segítő isteni személyek.
Mégis, ki rejtőzhet a murányi Vénusz álarca mögött? A 16-17. század, ahogy ezt röviden áttekintettük Vénuszt, mint tettre serkentő istenasszonyt is tisztelt. A szerelem minden jó változásnak a kiindulópontja. A korszak szerelem felfogása a jó katona, vitéz és a jó politkus metaforájaként jelenik meg. Vénusz vezérli a bölcseket, így a mindenre odafigyelő politikusokat is. Lehetséges, hogy Gyöngyösi valami egész másra akarta felhívni a figyelmet? Egy jó politikus arcképe rejtőzik a „Marssal társolkodó Murányi Vénus” sorai között. Gyöngyösi István Wesselényi nádor titkára volt, egy nádori irat hátoldalára a következő sort írta: „én sem csak VENUSnak forgottam udvarában”. Egy költőnél semmi sem lehet biztos, de valószínűleg Gyöngyösi itt nem arra, gondolt, hogy a szerelem istennőjének udvarában forgolódott volna. Valami más rejtőzhet e szavak mögött. R. Várkonyi Ágnes vetette fel, hogy a nádori titkár itt saját urára, a nádorra utal, akihez szoros kapcsolat fűzte: VEsselényi palatiNUS = VENUS.
A murányi Vénusz nem lehet más, mit Wesselényi Ferenc, Magyarország nádora, aki az elbeszélő költemény megszületésének időpontjában szoros politikai kapcsolatot tartott fent Zrínyi Miklóssal, akit viszont már a kortársak magyar Marsnak neveztek.
Gyöngyösinek abban feltétlenül igaza van, hogy Murány elfoglalása után Wesselényi Ferenc élete jelentős fordulatot vett:
„Így jutott Wesselén nagy Murány várához,
Emeltetvén onnét több méltóságához,
Érkezett Múzsám is már feltett célához,
Fáradsága után lát nyugadalmához.”(Gyöngyösi István)
A 17. század egyik kiemelkedő politikusára, a rejtőzködő murányi VENUS-ra a 19. század romantikája már nem emlékezett. Az idealizált szerelem romantikus ábrázolása nem törődött az antik hagyomány és mitológia szabályaival; így lett Marsból Vénusz Petőfi lírájában, holott tudjuk, hogy Mars és Vénusz egymás társai, egymással soha nem összekeverhető istenek.
„Marsból Venus termett. Igy változik által
A haragos vihar bágyadt fúvalommá,
Igy változik át, mely gyujtott sugarával,
A tüzes nap, enyhe szelíd alkonyattá.
És a szem, mely elébb villámot lövelt szét,
Arca két rózsáját harmattal füröszté.”
(Petőfi Sándor: Szécsi Mária)
Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.
