Murány vára neve hallatán legtöbben romantikus históriákra és hősi ostromokra gondolnak – pedig a 17. században ez a Gömör vármegyei központ valójában egy kora újkori ipari központ volt. Várkonyi Gábor bemutatja, hogyan vált Murány és uradalma a térség egyik legjelentősebb energia- és nyersanyagtermelő egységévé, miközben új megvilágításba helyezi a magyar és szlovák történelmi emlékezet közös elemeit is.
Murány várához több történet és mondai hagyomány kapcsolódott hosszú történelme során. A 16. században Basó Mátyás hírhedt rablólovag tartotta a kezében. Tinódi Lantos Sebestyén még históriás éneket is írt a várról.
„Lészön beszédöm itten ez országról,
Szitnya, Léva, Csábrág, Murán váráról,
Ferdinánd királ elrontatásáról,
Az bennök valóknak nagy szernyő halálokról.”
…
Sőt hallyátok erős Murán romlását,
Az kegyötlen Basónak bolondságát,
Kinek példájul vehetik ő dolgát,
Ki róla megtanul, megjobbítja ő magát,
Erős magas kőszálon Murán vala
Egynéhán országot szűkítnek vala,
Erősb várat soholt nem láttak volna,
Az két császárnak es megvenni nagy gond volna.”
(Tinódi lantos Sebestyén: Szitnya, Léva, Csábrág és Murán váraknak megvevése, 1554)
A század második felében a Széchy család szerezte meg a nevezetes várat. Murányt utoljára Wesselényi Ferenc füleki főkapitány tudta csellel bevenni, 1644. augusztus 5-én. A hősi harcok, vitézi próbák mellett háttérbe szorul Murány és a hozzátartozó váruradalom igazi értéke.
Az uradalom valós gazdasági értékét és jelentőségét nem a magas, sziklákkal megerősített nagy kiterjedésű vár adta, még akkor sem, ha minden történetében maga a vár a főszereplő. A murányi várhoz tartozó uradalom Gömör vármegye legjelentősebb váruradalma. Wesselényi számára is ez a váruradalom teremtette meg a nádorságig vezető út gazdasági hátterét. Bár Wesselényi 1646-ban a murányi uradalomra királyi adomány levelet kapott és ezzel együtt grófi címet is nyert, de még nem rendelkezett a teljes uradalom felett. Széchy Mária testvére, Széchy Éva és férje, Illésházy Gábor még tulajdonrésszel rendelkeztek a várban. Wesselényi csak néhány évvel később mondhatta magát Murány teljes jogú tulajdonosának. Illésházy Gábort és feleségét kivásárolták: Wesselényi Sztrecsnyó és Teplice uradalmának egyharmad részét ajánlotta fel az Illésházy házaspárnak. Wesselényi Ferenc 1650. február 12-én kapott új adománylevelet ez alkalommal már az uradalom egészére. Murány korabeli értékét néhány adattal tudjuk szemléltetni. Széchy György az 1621. július 17-én 100 ezer forintot fizetett az uradalomért, majd még újabb 80 ezer forintot Zólyomlipcséért. A királyi adománylevél Széchy György fiú- és lányági örököseinek is elismerte a tulajdonjogát, így került mind a két birtok a Széchy lányok révén Illésházy Gábor és Wesselényi Ferenc, illetve Széchy Kata férjének, Liszthius Jánosnak a tulajdonába. Wesselényi Ferenc természetesen a zólyomlipcsei uradalmat is átvette az Illésházy családtól és Murány mellett egyik kedvenc tartózkodási és lakhelye is lett a vár, itt is halt meg 1667. márciusában.
Wesselényi Ferenc, Széchy Mária és Illésházy Gábor portréja (forrás: Wikimedia Commons)
A 16. század második felében Zólyom és Gömör vármegye közvetlenül az Oszmán Birodalom támadásainak a célkeresztjébe került. szinte ezzel együtt pedig a Habsburg I. Ferdinánd illetve a Szapolyai-párt hatalmi harcának is színtere lett; Tinódi ezekről az eseményekről írta a cikk elején idézett históriás énekét.
A helyzet Fülek 1593. november 23-án történt visszafoglalása után változott meg. A törököt sikerült az Ipoly vonaláig visszaszorítani. Olyan fontos végvárak és erődvárosok kerültek vissza a Magyar Királysághoz, mint Nógrád, Balassagyarmat, Szécsény valamint Kékkő, Divény várai. Nógrád vármegye északi fele felszabadult. A török nem vezethetett rabló portyázásokat a Mátra és Bükk megkerülésével Kassa és a felső-magyarországi bányavárosok ellen. Wesselényi Ferenc Fülek kapitányaként ezt a stratégiailag is fontos útvonalat és a bányavárosokat egyaránt védte.
Már a bányavárosok is jelzik, hogy Nógrád valamint Gömör vármegye az ország ipari régióihoz tartozott. A Gömöri-érchegység (Gömör-Szepesi-érchegység) a 17. századi Magyar Királyság egyik legfontosabb ipari körzete volt. A vas és réz bányászata mellett a mészkő illetve a faszén termelés jelentette ennek a területnek a legfontosabb ipari termékét. Mindezek mellett az ipari felhasználású fakitermelés, ami az építőipar mellett a feldolgozóipar számára is nyersanyagot szolgáltatott, illetve az ezt kiegészítő legeltető birkatenyésztés, amely a gyapjúipar számára volt nélkülözhetetlen. Az Oszmán Birodalom terjeszkedése a 16. század második felében ezt a gazdaságilag igen fontos régiót is fenyegette.
Murány és a hozzátartozó várbirtok Gömör vármegye északi részén helyezkedik el. Wesselényi Ferenc, ahogy sikerült a teljes uradalmat valamint a zólyomlipcseei uradalmat is megszereznie 1652-ben azonnal teljes körű összeírást rendelt el mind a murányi, balogi, szendrői és zólyomi uradalmakban. Ezeket az összeírásokat eddig nem igazán vettük figyelembe, pedig pontosan tükrözik az uradalmak gazdasági erejét, a demográfiai és részben a lakosság etnikai összetételét.
A murányi uradalom a kimutatás szerint évi 12134 forint jövedelmet termelt Wesselényi számára. Ez kimondottan jó bevételnek számított, és ami számunkra most a legfontosabb, hogy szinte ipari termelésből származott ez a jövedelem. Az uradalom településein 9 német hámor működött 18 hutával, 3 tót hámor 6 hutával. Négy fűrészmalom biztosította a szükséges fűrészárút, egy üveghuta pedig boros- és söröspoharakat, kristály és paraszt (egyszerű) tányérüvegeket készített. Mindezekkel a termékekkel Wesselényi korának egyik legkiemelkedőbb ipari üzemeket is birtokló és fenntartó gazdálkodójának számított.
A murányi uradalomnak azonban nem ez volt az egyetlen ipari termelésből származó bevétele. Az uradalom területén összesen hat helyen, Jolsván, Nagyrőcén, Murányalján, Muránylehotán és Umralehotán faszenet égettek. A víz- és a szélenergia mellett a korszak legfontosabb energiaforrása a faszén volt.
Az uradalom ipari jellege, a huták, olvasztók működtetése természetesen már önmagában is indokolta a minél nagyobb területen végzett szénégetést, amire a hatalmas erdőségek, különösen a bükkösök adtak lehetőséget. Azonban a faszénnek a korszakban, mint alapvető energiahordozónak kiemelt jelentősége volt.
Az Oszmán Birodalom terjeszkedésének következtében részeire hullott Magyar Királyság különböző fennhatóság alá kerülő régiói — Magyar Királyság, Erdélyi Fejedelemség, Hódoltság — között jelentős különbség volt az energiahordozókhoz való hozzáférést illetően. A Magyar Királyság megmaradt nyugati és északi területei, „országunk gallérja”, ahogy a kortársak keserűen nevezték, ugyan elveszítette a mezőgazdasági területeinek legjelentősebb részét, azonban energiahordozókban gazdag terület maradt. Ugyanezt mondhatjuk el a történeti erdélyi vajdaságról, illetve a Magyar Királyság keleti részeivel (Pertium Regni Hungariae) kiegészülő Erdélyi Fejedelemségről is. Feltehetőleg a fejedelemség létrejöttét az energiahordozók, mint folyók, sebes vizű patakok és szénégetésre alkalmas bükkösök megléte is segítette.
A hódoltsági területekről azonban ez nem mondható el, sőt kimondottan energiahordozóban szegény területről kell beszélnünk. Számos forrás, levelezés igazolja, hogy még rabváltság fejében is a török hatóságok fát vagy éppen zsindelydeszkát kértek. Mindez azt is jelzi, hogy a hódoltság nemcsak energiahordozóban szegény országrész, hanem még ipari felhasználásra alkalmas faanyagban is szűkölködött.
Sajnos a Wesselényi-féle összeírásban a boksák számát nem rögzítették, pedig ez alapján tudnánk pontosabb képet alkotni arról, hogy milyen mennyiségben állították elő a korszak egyik legfontosabb energiahordozóját. A rendelkezésünkre álló adatok alapján csak becsülni tudjuk, hogy az uradalom faszénégetésre szakosodott települései milyen energiamennyiség előállítására voltak képesek?
A faszén a kőszénbányászat előtt és még utána is hosszú ideig alapvető energiahordozóként szerepelt a kovácsműhelyekben, olvasztókban, mészégető és üveghutákban. Az olvasztókban és a különböző égetőkemencékben a 18. század második felétől szerepét gyorsan átvette a kőszén. Energiatartalmát (fűtőértékét) tekintve azonban több kőszénfajtával vetekszik, sőt némelyiket meg is előzi. A bükkfából égetett faszén 25-30 MJ/kg energiatartalommal rendelkezik. Ezzel szemben a mai napig is bányászott lignit energiatartalma 3,5-10 MJ/kg; a barnakőszén 12-20 MJ/kg fűtőértékkel rendelkezik. Csak a feketekőszén éri el a faszén energiatartalmát 17-33 MJ/kg fűtőértékkel. A kőszenet azonban a bányászat után azonnal fel lehet használni, nincs szükség az előállításához hosszas munkafolyamatra. A faszéntermelésnek a rendelkezésre álló faállomány is gátatszab. A faszén bár igen magas energiatartalommal rendelkezik, de mind az előállítása, mind pedig a bükkösök fogyatkozása miatt nem válhatott az újkor alapvető energiahordozójává.
Egy köbméter bükkfából, ami a fa víztartalmától függően cca. 800kg (8q) fának felel meg 150-200 kg faszén állítható elő. Ez átlagosan 4:1 aránynak feleltethető meg; igen jó minőségű és alacsony víztartalmú fából lehetséges az 5:1 arányban is faszenet kinyerni. 100kg (1 q) fából cca. 25-30 kg faszén, 2 kg faszesz, 4 kg faecet és 7 kg kátrány állítható elő.
A faszénégetés hosszas előkészítést igényel, a megfelelő mennyiségű bükkfa kitermelése a favágók feladata, majd a fa feldarabolása, a szénégető helyre való szállítása alapos összehangolt munkát igényel. A szénégetésre kijelölt helyen már a szénégetők rakják fel a boksát vagy boksákat és a begyújtást követően legalább 15 napig kell őrizniük az izzó boksát, amely nem gyulladhat lángra és nem is aludhat ki. Mindezzel együtt nagyjából egy hónapra van szükség egy szénégetőhelyen a megrakott boksa vagy boksák kiégetésére. A szénégetés azonban nem zajlik a teljes naptári évben, erre kizárólag kilenc hónap áll rendelkezésre. Egy szénégető helyen rendszerint két boksát tudtak felügyelni. Éppen ezért a szénégető helyek száma, attól függött, hogy egy-egy településen hány fő foglalkozott szénégetéssel. Egy szénégető csapat 3-5 főből állt.
A murányi uradalom demográfiai adatait az 1652-es összeírás alapján a következő éppen alakult:
A 17. század állandó háborús viszonyai között létfontosságú volt az uradalmak demográfia stabilitása. A végvári harcoknak, a portyázásoknak vagy éppen a korszakban időről-időre jelentkező hadjáratoknak kitett birtokok, uradalmak nehezen tudták megtartani népességüket, az elvándorlás (rabszedés, jobbágyok szökése) pedig csökkentette az uradalom gazdasági teljesítőképességét. A faszénégetés az előkészítést, a kész termék szállításra való előkészítését is ideszámítva munkaerő igényes tevékenység volt.
A faszénégetéssel foglalkozó települések minimális demográfiai ingadozása is jelentősen befolyásolta az előállított faszén, így a felhasználható energia mennyiségét. Az itt szereplő népességi adatok alapján a murányi uradalom faszénégető falvai 4-5 szénégetőhelyet tarthattak fent, egyenként két boksával. Havonta 8-10 kiégetett boksa faszenet állíthattak elő. Umralehotán az urbárium készítői 56 férfit lakost írtak össze. Ha a férfiak fele, 23 fő, foglalkozott faszénégetéssel, akkor a fenti becslésemnek megfelelően 4-5 szénégetőhelyet tudtak művelni feltehetőleg 10 boksával. A kilenc hónapos faszénégetési ciklust figyelembe véve egy év alatt 90 boksa faszenet állíthattak elő. Amennyiben egy boksából 200 kg (2 q) faszén nyerhető ki, úgy egy hónap alap 10 boksa 2000 kg (20 q) faszenet ad, ami egy év alatt — 9 hónappal számolva — 18000 kg (18 q) faszenet jelent. Ha minden szénégetéssel foglalkozó települést az umralehotai adatokkal veszünk számba, akkor a murányi uradalom egy év alatt 90000 kg (90 q) faszenet állított elő. Hangsúlyoznom kell, hogy ezek a számok kizárólag becslések, pontosabb adatokat akkor tudnánk mondani, ha az urbáriumokban pontosan rögzítették volna a szénégető helyek és a boksák számát.
Csak az érdekesség kedvéért: 90 q faszén megfelel 2.250.000 MJ-nak, ami 625.500 kWh energiát jelent. (Összehasonlításképpen: egy mai átlagos magyar háztartás évente 3000 kWh-t fogyaszt.)
A murányi uradalom nem egyszerűen ipari, hanem energiatermelő uradalom is volt. Az itt előállított faszenet nemcsak a helyi hutákban használták fel, hanem a szomszédos vármegyékbe is fuvarozták. Az ipari termelésből származó bevétel feltehetőleg kiszámítható jövedelemhez juttatta az uradalom birtokosát. Wesselényi Ferenc és felesége, Széchy Mária még adósságot is magukra vállalva szerezték meg Murány és a vele szomszédos zólyomlipcsei uradalmat. Mind a két uradalom értékét nem a jelentős erődítésekkel rendelkező várak, Murány és Zólyomlipcse, hanem az uradalmak gazdasági ereje adta.
Wesselényi nádor murányi uradalma a későbbi évszázadokban is vezető ipari régió volt. Itt alakult meg az Andrássy család tevékeny részvételével a 1808-ban a Murányi Unó. A vállalkozás a századvégén létrejött sikeres Rimamurány-salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság elődjének tekinthető, ami a két világháború közötti időszak legfontosabb vasgyára volt, még a trianoni békeszerződés után is itt dolgozták fel a Gömöri-érchegységben bányászott vasércet.
A szövegben olvasható fontosabb várak szlovák neve: Szitnya – Sitno; Csábrág – Čabraď ; Murány – Muráň.
Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.
