A nádor felesége, akit sokáig félreértett a történelem. Thököly Évát sokáig csak boldogtalan házassága miatt emlegették, pedig élete jóval összetettebb: nem áldozat, hanem saját korának és a Felvidék történelmének öntörvényű és szenvedélyes szereplője volt.
Thököly Imre testvére, Thököly Éva 1659-ben született Késmárkon. Életéről ez idáig még a történelem iránt érdeklődők is keveset tudtak. Leginkább Esterházy Pál nádorral kötött boldogtalan házassága miatt vált ismertté a történelem kutatói előtt. A boldogtalan, rossz házasságot könnyű volt azzal magyarázni, hogy 1670-ben Thököly Éva gyakorlatilag apját elvesztve, árva fiatalkorú lányként került Esterházy Pál udvarába. Talán még túsznak is érezhette magát az Esterházy udvarban, hiszen apja és az 1670-es években kibontakozó Habsburg ellenes ellenállás legfontosabb vezetőjévé valló fivére, Thököly Imre az Esterházyakkal ellentétes politikai oldalon harcolt. Azonban mint sok más esetben a történet egészen másképpen indult.
Thököly Imre és Zrínyi Ilona esküvőjével — 1682. június 15. — csaknem egy időben, 1682. augusztus 9-én került sor Esterházy Pál és Thököly Éva házasságkötésére. A férj Esterházy Pál friss nádor, az 1681-es országgyűlésen választották nádorrá. Esterházy ezzel elérte mindazt, amit magyar politikus a magyar rendi állam keretei között elérhetett: a legmagasabb politikai hivatalt kapta meg. Az 1681-es nádorválasztás azért is nagy szó, mert előtte az utolsó nádor, Wesselényi Ferenc 1667-es halála óta az országnak nem volt nádora; helyette az abszolutista Habsburg kormányzat által kinevezett gubernátor irányította az országot, a magyar rendi gyűlés figyelmen kívül hagyásával és megkerülésével. A nádorválasztás éppen ezért azt jelentette, hogy a Habsburg politikai vezetés által szorgalmazott abszolutista kormányzati elvek érvényesítése megszakadt, és a rendi követeléseknek megfelelően a rendi államigazgatásba visszakerült a nádor hivatala.
Mindebben jelentős szerepe volt a Wesselényi-szervezkedés felszámolása után, 1670 után kibontakozó „bujdosók” – mai szóhasználattal élve, erdélyi emigrációba vonuló ellenzéki politikusok – mozgalmának, és különösen Thököly Imrének, aki hadi sikereivel bebizonyította, hogy a Habsburg kormányzat nem tudja biztosítani hatalmát Felső-Magyarországon. A történelemnek jó humorérzéke van – vonhatnánk le a következtetést e két esküvőből: Esterházy Pál éppen annak a fiatal politikusnak köszönhette nádorságát, akinek kisemmizésében, váraitól és birtokaitól való megfosztásában aktívan közreműködött. Árva várának ostromában, 1670-ben Esterházy Pál is részt vett; nem sokon múlt, hogy a Thököly lányok, Mária és Éva mellett az akkor még gyermek Thököly Imrét is elkapja.
Esterházy Pál és Thököly Éva házassága nem tartozik a korszak nagy figyelmet kapott házasságai közé. Thököly Éva személyét is csak a közelmúlt kutatásai helyezték reflektorfénybe. Thököly Éva testvéreivel együtt apjuk, Thököly István gondos figyelmétől kísérve nevelkedett a család két legfontosabb várában, Árván és Késmárkon. A lányok nyilvános iskolába nem járhattak, így a rokon családok asszonyainak udvartartásában tanulták meg mindazt, amit a 17. század nevelési elvei a lányok számára megköveteltek. A családi háztartás vezetésén, a korszak illemszabályainak ismeretén túl elvárták, hogy tudjanak írni és olvasni.
A Thököly család lányai feltehetőleg a szomszédos arisztokrácia udvaraiban, mint például Wesselényi Ferenc nádor feleségének, Széchy Máriának környezetében szerezték meg a szükséges ismereteket. A Wesselényi nádor ugyan katolikus volt, de udvara türelemmel viseltetett a protestáns egyházak képviselőivel szemben, felesége, Széchy Mária pedig maga is evangélikus családból származott. Így az észak-magyarországi evangélikusok legfőbb védelmezőjének számító Thököly István lányai nem kerültek idegen környezetbe Széchy Mária szárnyai alatt.
A Thököly család tragédiája, a magyarországi birtokok elvesztése váratlanul és minden előzetes várakozással szemben hirtelen érte a családot. Bizonyítja ezt Thököly Imre gyors kimenekítése az ostromlott Árva várából. A lányok csak abban bízhattak, hogy az Esterházy rokonság valamiféle védelmet fog nyújtani számukra. Thököly Katalin a tragikus végkifejlet előtt egy héttel ment feleségül Esterházy Ferenchez, 1670. november 15-én. Majd november 22-én Gottfried von Heister császári tábornok és Esterházy Pál katonái vették ostromzár alá a várat. Éppen, hogy vége lett az esküvőnek, a meghívott arisztokraták hazaindultak, és utánuk megérkeztek a hívatlan vendégek, a császári katonák, soraikban a friss sógorral, Esterházy Pállal.
A Thököly lányok, Éva és Mária számára nem maradt más, mint hogy Esterházy Pál védelmében bízzanak. 1670. december 4-én Mária és Éva, édesapjuk halála után az alábbi levéllel fordultak Esterházy Pálhoz: „Szerelmes édes urunk, atyánk, … istennek súlyos, de igen nagy atyai látogatásábúl tegnapi napon estbéli tíz órakor ritka és majd ugyan hallatlan csendességgel múlt ki ez árnyékvilágbúk. … Nagyságtok méltóztatnék az Nemes Vármégyébűl való két hites (megbízható) becsületes embert felküldeni, kik által tovább való gondoskodásunkról és szükséges biztosítékokról izenhessünk Nagyságtoknak.” A két lány sorsa még hetekig húzódhatott; egy december 31-én írt levelükben is alázatosan kérik Esterházyt, hogy gondoskodjon róluk.
Esterházy Pál végül 1671-ben vette magához a tizenkét éves Thököly Évát és a tizenöt éves Máriát, akik Kismartonba kerültek, Esterházy feleségének, Esterházy Orsolyának gyámkodása alá. Máriát viszonylag hamar feleségül adták gersei Pethő Lászlóhoz, Thököly Éva azonban hosszabb ideig maradt az Esterházy család felügyelete alatt.
1678-tól Thököly Éva és Esterházy Pál levelezése hirtelen megszaporodott. A fiatal, tizenkilenc éves lány már sajátkezű leveleivel köszönti és üdvözli pártfogóját; a levelek tartalma és stílusa már-már a korabeli házastársi levelezések stílusát idézi: „Az Nagyságod levelét édes Nagyságos uram alázatosan vettem, kiben mit írjon, értem. Tiszta szívemből örülök Nagyságod egészségben való létin…” Thököly Éva, ahogy a kor arisztokrata feleségei, tudósította Esterházyt az otthoni állapotokról, aggódott a férfi egészségéért, és ha Esterházy valamiben hiányt szenvedett, intézkedett, hogy utána küldjék. A levelekben egyre szaporodtak az „édes Nagyságos uram” megszólítások és a kívánságok, hogy Esterházy minél hamarébb térjen haza.
A fiatal nő kétségkívül őszinte érzelmekkel kötődött Esterházy Pálhoz. Ezekben a levelekben nyoma sincs annak a keserűségnek, amit apja halála, a családi vagyon elvesztése vagy éppen a számára bizonytalan kimenetelű gyámság jelenthetett. Ezek a levelek nagyon közel állnak ahhoz, hogy egy szerelmes fiatal lány vágyakozását fejezzék ki.
Esterházy azonban nős volt. Felesége féltestvérének, Esterházy Istvánnak a lánya, Esterházy Orsolya volt, aki tizennyolc gyermekkel ajándékozta meg férjét, köztük a hercegi cím örökösével, Esterházy Mihállyal. Azonban Pál nádor és Thököly Éva szoros kapcsolata már a családban is feltűnést keltett. Feltehetőleg ennek köszönhető, hogy hirtelen megromlott a nádor és feleségének házassága. Feltételezik, hogy Esterházy Orsolya utolsó gyermekének, az 1680-ban született Esterházy Ádámnak valódi anyja már Thököly Éva volt.
Az Esterházy udvarban, a nádor családjának szeme előtt igazi szerelmi történet bontakozott ki. Ezt a szerelmet nem énekelték meg költők, nem írtak róla allegorikus eposzt: Esterházy Pál egyszerűen beleszeretett a szeme előtt felcseperedő Thököly Évába. A szerelmesek minden bizonnyal igyekeztek titkolni kapcsolatukat, de a szoros közelségben élő családtagok és udvari alkalmazottak előtt ez nem lehetett sikeres.
A sors is a szerelmesek segítségére sietett: 1682 tavaszán, március 31-én, harminckilenc éves korában elhunyt Esterházy Orsolya. Megnyílt az út Thököly Éva előtt. A gyászév leteltét sem várták meg, augusztusban nagy hirtelen össze is házasodtak. Ez a házasság alaposan összekuszálta a családi és politikai szálakat. A Habsburg-dinasztia elkötelezett támogatója, Esterházy Pál nádor sógorságba került a dinasztia esküdt ellenségével, Thököly Imrével. Ráadásul a nádor igényt tarthatott a Thököly-örökség egy részére is.
Thököly Imre házassága Zrínyi Ilonával és Esterházy Pál nádor házassága Thököly Évával olyan közel esett egymáshoz, hogy még a kölcsönös megállapodás látszatát is felkelti. Pedig valószínű, hogy Esterházy második házassága kizárólag a fiatal Thököly Éva iránti szerelméből fakadt.
Az új házaspár első éveit kimondottan harmónia jellemezte. A nádor számtalan uradalmat íratott feleségére: Szent Margitbányán (Sankt Margarethen, Ausztria) udvarházat és földeket, Köpcsényben (Kittsee, Ausztria) szintén udvarházat, valamint ékszereket, sőt Esterházy Orsolya ingóságait is neki adta. Hagyta, hogy felesége önállóan rendelkezzék vagyonával. Thököly Éva anyagi helyzetét az is erősítette, hogy Erdélyben elkobzott anyai örökségéért kárpótlást kapott 22 500 forint értékben.
Az ifjú feleség mindent megtett, hogy megfeleljen férjének: hét gyermeket szült, de csak ketten érték meg a felnőttkort – Esterházy Anna Terézia és Esterházy József, aki a család harmadik hercege lett.
A házaspár között azonban alig néhány év múlva kirobbantak az ellentétek. Esterházy Pál feleségét fokozatosan megfosztotta a számára biztosított uradalmaktól. Thököly Éva arra panaszkodott, hogy férje nem gondoskodik róla: az udvari személyzet ellenséges vele, várandósságában nem segítik, nincs megfelelő ruhája. Feltehetőleg Esterházy Pál érzelmei is fokozatosan megváltoztak a fiatal feleségével szemben.
Végrendeleteiben egyre hangsúlyosabban emlegette feleségének hányattatott sorsát, családjának bukását, és azt, hogy ő emelte ki a nincstelen árvaságból. A kezdetben vonzó fiatal lány egyszerre szánni való, felségáruló családból származó asszony lett, aki mindent Esterházy Pálnak köszönhetett.
A házasságot csak látszólag lehetett megmenteni. A kibéküléseket újra meg újra veszekedések szakították meg. 1700-ban Esterházy azzal vádolta feleségét, hogy meg akarta mérgezni. Thököly Évát Bécsbe hívták, és az Esterházy-palotában házi őrizetbe vetették. Esterházy mindent megtett, hogy feleségét bűnösnek találják, de csak részleges sikert ért el: Thököly Évát a tullni domonkos apácakolostorba küldték.
Azonban Thököly Évát nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja elveit. Vagyonát és rokoni kapcsolatait mozgósította, és 1701 őszére elérte, hogy kiengedjék a kolostorból. Teljes rehabilitálása 1706-ban következett be. Férjével ugyan még levelezett, de házasságukat nem lehetett helyreállítani. Ennek ellenére 1713-ban elment férje temetésére, ahol a kőszegi plébános mint „kedvelt házastársról” emlékezett meg róla – feltehetőleg mindazok legnagyobb meglepetésére, akik ismerték a házaspár egymás elleni harcát és pereskedését.
Thököly Éva 1716-ban távozott az élők sorából. Végrendeletében kikötötte, hogy sem Esterházy-birtokon, sem olyan temetkezési helyen nem lehet őt végső nyugalomba helyezni, ahol Esterházyak alusszák örök álmukat.
_______________________________________________________________________________
Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.
