A sumer és a magyar nyelvtan sok ponton egyezik

Állítás:

A sumer és a magyar nyelvtan sok ponton egyezik

Cáfolat:

A sumer és a magyar nyelvtan szinte semmiben nem egyezik meg azon kívül, hogy mindkét nyelvben találhatóak toldalékok

Bővebben:

Akadnak olyan kísérletek, amelyek a két nyelv nyelvtani jellemzőinek azonosságát próbálják kimutatni. Ilyen állítás az, hogy azonos számú főnévi eset található a sumerben és a magyarban. Ez tényszerű tévedés: a sumerben ma a kutatók, elmélettől függően tíz vagy tizenegy esetet különböztetnek meg, míg a magyarban tizennyolc esetet ismerünk. Nagy különbség az is, hogy a sumer esetek egy része különbözőképpen jelenik meg az úgynevezett élő és élettelen főnevekkel. Ez egy igen fontos kategória, amelynek egyik osztályába (élő) az emberek és a természetfeletti lények, másik osztályába (élettelen) az állatok, növények, tárgyak és absztrakt fogalmak kerülnek. Az élettelen osztályba tartozó főnevek egyes eseteket nem, vagy más formában kaphatnak meg (így például a részes eset jelölője élők esetében –ra, míg életteleneknél –e), nem állhatnak többes számban, illetve az igei egyeztetés erősen korlátozottan vonatkozik rájuk. Az élő-élettelen felosztást, és következményeit hiába keressük a magyar nyelvben.  Nagy különbséget tapasztalunk azon eseteknél is, amelyek a mondat fő szereplőit jelölik ki.  A magyarban a tárgyas és tárgyatlan ige alanya ugyanabban az esetben, alanyesetben áll, míg a tárgyas ige tárgya tárgyesetben. A sumerben más a helyzet: a tárgyatlan ige alanyát és a tárgyas ige tárgyát jelzi egy eset, az úgynevezett abszolutív (amelyet zéró (Ø), azaz az esetrag hiánya jelöl), és egy másik eset, az ergatív jelöli a tárgyas ige alanyát (amelyet a sumerben egy –e jelöl). Így pl. a sumer ragokkal így nézne ki egy tárgyas és egy tárgyatlan igét tartalmazó mondat: A király-e áldozat-Ø mutat be. Viszont: A király-Ø sétál. Ez egy nagyon fontos különbség, és a nyelvtipológia az ilyen nyelveket két külön csoportba sorolja.

A fentiekből talán kiderült: a sumer és a magyar nyelvtan szinte semmiben nem egyezik meg; azon felül, hogy mindkét nyelvben találhatóak toldalékok (ami még sok száz vagy éppen több ezer nyelvre jellemző), szinte csak különbségeket találunk a két nyelv grammatikája között. 

Tanos Bálint

2013. február 14.