A trianoni békeszerződés gazdasági következményei

Tomka Béla másképp látja Trianon gazdasági hatásait, mint a korábbi szakirodalom. Az alábbi írás a tanulmányok között olvasható hosszabb írásának rövidített változata.*

Miért nem helytállóak az eddigi megközelítések?

A békeszerződés hagyományos gazdaságtörténeti megközelítésének középpontjában a Magyarország által elszenvedett hatalmas veszteségek állnak: területe harmadára, népessége kevesebb mint felére csökkent; egyes természeti erőforrások túlnyomó része (az erdők 84%-a, a vasérctermelés 89%-a, a lignittermelés harmada, a réz- és sóbányászat egésze) a szomszédos országokhoz került; felbomlott az ország és az Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági egysége, s az ennek eredményeként bekövetkezett gazdasági felfordulást fokozta a háború és a forradalmak hatása. E szerint a békeszerződés átfogó akadályokat gördített Magyarország gazdasági fejlődése elé. Valójában azonban az a szemlélet, mely azt feltételezi, hogy a nyersanyagok és más természeti erőforrások jelentik a gazdasági növekedés fő tényezőit, már a két világháború között is elavultnak számított, s különösen annak tekinthető ma. A hagyományos értelmezés egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy éppen a modern, nagyobb hozzáadott értéket előállító iparágak (pl. gépipar) és más tevékenységek (pl. pénzügyi szolgáltatások), továbbá a képzettebb munkaerő került a lakosságénál nagyobb arányban Magyarországra. Továbbá nem képes magyarázni azt sem, hogy a két világháború között Magyarország gazdasági fejlődése nem mutatott rosszabb képet nemzetközi összehasonlításban, mint az első világháborút megelőző évtizedekben.

A probléma és a módszerek

Ha Trianon valós gazdasági hatásait kívánjuk megismerni, akkor feladatunk az, hogy túllépjünk a békeszerződés gazdasági rendelkezéseinek puszta számbavételén, s igyekezzünk feltárni azt, hogy miként alakult a Trianon utáni Magyarország tényleges gazdasági teljesítménye.

A gazdasági teljesítmény értékelésére a legmegbízhatóbb módszernek a gazdasági kibocsátás nemzetközi összehasonlítása tekinthető. A gazdasági kibocsátás széles körben elfogadott mutatója a bruttó hazai termék. Ennek magyarországi alakulását más országokéval összehasonlítva fel tudjuk mérni a trianoni békeszerződés gazdasági hatásait, külön választva azt a háború következményeitől. A háború ugyanis más európai országokat is érintett, s ezeket szintén befolyásolta a megváltozott nemzetközi gazdasági környezet, de ezekben értelemszerűen nem jelentkeztek a trianoni szerződés gazdasági következményei. Így az összehasonlítás alkalmas lehet annak legalább hozzávetőleges felmérésére, hogy az első világháború utáni magyarországi gazdasági teljesítményt mennyire határozták meg a háború következményei, és mennyire a trianoni békeszerződés.

A gazdasági növekedés Magyarországon Trianon után

A dualizmus kori és a Trianon utáni – két világháború közötti – időszak gazdasági teljesítményét általában ellentétes módon ítéli meg mind a szakmai, mind pedig a tágabb közönség. Az előbbi korszak rendszerint olyan periódusként jelenik meg, mely rendkívül dinamikus gazdasági átalakulást hozott, melynek révén Magyarország jelentősen felzárkózott Nyugat-Európához. Ezzel szemben a Horthy-rendszer gazdasági fejlődését gyakran az infláció, a nagy válság, végül pedig a német érdekszférába való bekerülés, vagyis a relatív gazdasági hanyatlás időszakaként ábrázolják a történeti munkák. A rendszeres összehasonlítások fényében azonban ez a kép módosításra szorul, és ez érinti Trianon gazdasági hatásának kérdését is.

A 19-20. századi nyugat-európai és a magyarországi gazdasági fejlődés összehasonlításából kiderül, hogy a dualizmus éveinek gazdasági növekedése csak akkor tűnik jelentősnek, ha az első világháborús éveket is magában foglaló periódushoz viszonyítunk, de az eltérés még ekkor sem nevezhető drámai mértékűnek: 1890 és 1913 között átlagosan évi 1,6%, míg 1913 és 1939 között évi 1,2%-ot tett ki az egy főre jutó GDP növekedésének üteme. Ha az 1920 és 1939 közötti periódust vizsgáljuk, ebben az esetben lényegesen magasabb – évi átlagban 2,7%-os – növekedés az eredmény. Igaz ugyanakkor az, hogy 1920-ban a termelés szintje még nem érte el a háború előttit, s ez magában hordozza a torzítás lehetőségét. Éppen az ilyen, egy országra korlátozódó elemzéssel nehezen megoldható módszertani problémák esetében kínál kiutat a nemzetközi összehasonlítás. Az alábbiakban a magyarországi fejlődést egy 13 országból álló nyugat-európai minta pályájával vetjük össze, mert egyrészt ezt a mintát nem befolyásolják egyetlen ország fejlődésének esetlegességei, másrészt Nyugat-Európa az a régió, ahonnan a korban a legfontosabb növekedési hatások származtak a magyar gazdaság számára, s jórészt ez közvetítette az élenjáró amerikai technológiát is.

A 19. század végén az egy főre jutó GDP Magyarországon – a trianoni területet alapul véve – a nyugat-európai átlagos szint valamivel több mint a felét tette ki, a mintánkban szereplő nyugat-európai országok mindegyike mögött elmaradva. A 20. század elején Magyarország kis mértékben közeledett Nyugat-Európához, s ez a folyamat az első világháború előtti években tetőzött, amikor a magyar szint a nyugat-európai átlag 60,4%-át tette ki. (Lásd a szöveg végi táblázatot.)

Az első világháború és különösen az azt követő évek súlyosabb gazdasági következményekkel jártak Magyarországon, mint a legtöbb nyugat-európai országban, s ez megmutatkozott a gazdasági kibocsátás arányainak alakulásában is. Ugyanakkor Trianon után a fellendülés meglehetősen hamar és erőteljesen megindult Magyarországon, s így az egy főre jutó GDP a nagy gazdasági világválság előestéjén (1929) már elérte a nyugat-európai átlag 57,1%-át, s ezzel nagyon megközelítette az első világháború előtti relatív gazdasági fejlettséget. Ezt a szintet a második világháború előtt kissé még meg is haladta Magyarország: 1939-ben az akkori nyugat-európai átlag 58,3%-ával lényegében elérte az első világháború előtti relatív gazdasági fejlettséget. (Lásd a táblázatot.)

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Magyarország Trianon utáni gazdasági növekedése alig maradt el a dualizmus időszakának teljesítményétől, s szintén kedvező képet mutat a két világháború közötti időszak nyugat-európai gazdaságaival összevetve. Az első világháború utáni rekonstrukció viszonylag gyorsan lezajlott Magyarországon, s nem látjuk a békeszerződés és a területi változások sokszor emlegetett erőteljes negatív hatását.

A megelőző időszakhoz képest megfigyelhető valamivel kisebb növekedési ütem máshol is jelentkezett Európában, olyan országokban, ahol Trianonhoz hasonló területveszteség nem következett be, vagyis a növekedési ütem alakulása jórészt független volt a területváltozásoktól. Mindez legalábbis közvetett bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a gazdasági nehézségek elsősorban nem Trianon következményei voltak, hanem inkább Európában általánosan ható tényezőknek, különösen az első világháborúnak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szétzilálódásának tulajdoníthatók. A trianoni békeszerződés maga is hozzájárult a kelet-közép-európai gazdasági kapcsolatok megzavarásához, de ez a korban nem volt egyedülálló a kontinensen. A gazdasági nacionalizmusok egész Közép- és Kelet-Közép-Európát súlyosan érintették.

Elvileg persze lehetséges az, hogy a Trianon utáni magyarországi gazdasági növekedés üteme azért nem tért el jelentősen a nemzetközi trendektől, mert Trianon hatása ugyan súlyosan negatív volt, de ezt ellensúlyozta valamilyen más, kedvező tényező Magyarországon, mely más országokban nem érvényesült. Nincs azonban jele annak, hogy ilyen hatás létezett volna. Véleményünk szerint leginkább két körülmény jöhetne szóba: a viszonylag mérsékelt közvetlen háborús károk és a külföldi tőkeimport. Ezek tagadhatatlanul kedvező hatást gyakoroltak a növekedésre, de nem voltak egyediek, csak Magyarországra jellemzők, s így érdemben nem módosítják a fenti összehasonlításból levont következtetést.

 Az első világháború utáni gazdasági növekedés tényezői

A két világháború között a magyarországi gazdasági növekedés üteme valamelyest csökkent a korábbi évtizedekhez viszonyítva, de ez a lassulás másutt is bekövetkezett Európában, vagyis nem tekinthető Trianon következményének. Okai között sokkal inkább az egész kontinenst érintő tényezők mint a világháború okozta dezorganizáció és más károk, a gazdasági nacionalizmusok, a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer szétzilálódása említhetők, még ha a trianoni békeszerződés maga is hozzájárult az utóbbiakhoz. Joggal érvelhetünk tehát úgy, hogy Trianon után azért lehetett nemzetközi összehasonlításban viszonylag sikeres a magyar gazdaság, mert a békeszerződésnek ugyan voltak negatív gazdasági hatásai, de ezek összességében – különösen hosszabb távon – nem befolyásolták jelentősen a magyar gazdaság teljesítményét. Trianon nyomán Magyarország természeti erőforrásokat veszített. A két világháború között az európai gazdaságok – és így a magyar gazdaság – fejlődési lehetőségeit azonban nem a természeti erőforrások nagysága határozta meg. A szükséges nyersanyagokat és más termékeket a trianoni Magyarország vállalatai ugyanúgy meg tudták vásárolni, mint a korábbi korszakban, csak éppen részben külföldről. A külföldi beszerzéseket esetleg terhelő külön költségek nem voltak nagyobbak, mint a többi európai ország esetében. A természeti erőforrásoknál jóval fontosabbak voltak más növekedési tényezők, melyeket a békeszerződés kevéssé érintett hátrányosan. Ezek közé tartoznak például a technológiai fejlődés, a strukturális változások és a humán tőke.

Táblázat

Az egy főre jutó bruttó hazai termék alakulása Magyarországon és Nyugat-Európában, 1890-1950

(1990-es Geary–Khamis nemzetközi dollár) 

 

1890

1900

1910

1913

1920

1929

1930

1938

1939

1950

Magyarország

1473

1682

2000

2098

1709

2476

2404

2655

2838

2480

Nyugat-Európa átlaga

2535

2910

3269

3474

3247

4336

4301

4667

4867

5467

Mo. a ny-eu-i átlag  %-ában

58,1

57,8

61,2

60,4

52,6

57,1

55,9

56,9

58,3

45,4

Megjegyzések: Nyugat-Európa: Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Belgium, Írország, Németország, Ausztria, Svájc, Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország, Olaszország.; Eltérő időpontok: Írország 1910 helyett 1913, 1921.; Magyarország 1890-1950: a trianoni határokon belül.

Tomka Béla

2018. 12. 15.

*A tanulmány eredeti változata a Háborúból békébe: a magyar társadalom 1918 után című tanulmánykötetben e hónapban lát napvilágot (szerkesztette Bódy Zsombor, Trianon 100 MTA-Lendület Kutatócsoport, MTA BTK Történettudományi Intézet). Ezúton is köszönjük hozzájárulásukat a párhuzamos megjelentetéshez.