A kalandozó hadjáratok egyetlen célja a zsákmányszerzés volt

Állítás:

A kalandozó hadjáratok egyetlen célja a zsákmányszerzés volt

Cáfolat:

A kalandozó hadjáratok jól szervezett és tudatos politikai megmozdulások voltak

Bővebben:

A magyar kalandozások átértékelése Vajay Szabolcs (1921- 2010) külföldön élt magyar történész érdeme. Szerinte a kalandozások politikailag vagy katonailag mindenképpen megtervezett vállalkozások lehettek, s valóban nem egyszerűen pusztán zsákmányszerzés célját szolgálták. Azáltal, hogy a kalandozók katonai segédcsapatként részeseivé váltak a nyugat-európai politikának, maguk is közvetlen közelről szereztek tapasztalatokat a nyugati világot megosztó ellentétekről, az azokat mozgató politika elitek erőviszonyairól. Akár Berengár itáliai király zsoldjában harcoltak annak ellenfelei ellen, akár a német belháborúba avatkoztak be, leginkább a bajor herceget támogatva a királyi hatalommal szemben, sőt még egy évvel a nagy vereség előtt, 954-ben is tevékeny részesei voltak az I. Ottó elleni harcoknak. Vajay elméletét, ha nem is annak eredeti, a magyarokra nézve túlságosan is kedvező változatában, a nyugati történetírás is átvette és bizonyos elemeit beépítette az újabb elemzésekbe. Például azt, hogy nem minden korabeli pusztítás írható a magyarok rovására, a pusztásodás és elnéptelenedés, egyházak megszűnése attól függetlenül is bekövetkezett. Tarthatatlanná vált az állati módon féktelenül harácsoló és dühöngő, fél Európát romba döntő magyar rablócsapatok képe. A kalandozók oda mentek és ott időztek el, ahol ehhez partnert is találtak, s a kardjukat jó pénzért felajánló csapatok minden korban találnak munkát maguknak.

A kérdés az, hogy a hadjáratok okait miként állítjuk fontossági sorrendbe, már ha ez lehetséges. Kétségtelen, hogy a hadjáratok révén szerzett szétosztható zsákmány a magyarság társadalmi-gazdasági életének alapját jelentette. Mi történt volna, ha nem lettek volna hadjáratok, nem lettek volna magyar hadisikerek a 9-10. században? A történetietlen kérdésre sejtjük a választ: a magyar törzsszövetség áldozatul eshetett volna a megerősödő német királyságnak, s teljesen más, függő, vazallusi alávetettségben élte volna meg a 11. századot. Ez alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy a hadi sikerek a formálódó magyar hatalom külpolitikai feltételeit is megteremtették, aminek köszönhető, hogy 907 után egészen 1030-ig nem is érte az országot német támadás. A hadjáratok valóban jól szervezett, összességében tudatos katonai, számos esetben politikai indítékú megmozdulások voltak.

Veszprémy László

2013. július 17.