Neumann Jánosnak köszönheti a világ a számítógépet

Állítás:

Neumann Jánosnak köszönheti a világ a számítógépet

Cáfolat:

Neumann Jánosnak fontos szerepe volt a számítógép történetében, de nem tekinthető a számítógép feltalálójának.

Bővebben:

1941-ben a német Konrad Zuse építette meg az első teljesen működőképes, szabadon programozható, programvezérlésű elektromechanikus számítógépet, mely különben kettes számrendszerben számolt. Bár Zuse leírta a tárolt program elvet is, (amit a világ az egyik Neumann-elvként ismer) de gépe (Z3) még nem eszerint működött. Működését és elméleti munkásságát a világ nem ismerhette meg, mert Németországban dolgozott, és a hadban álló felek titkolóztak. (Zuse különben nem kapott munkájához állami támogatást, mert a német hadvezetőség nem ismerte fel a gép katonai jelentőségét.)

Ezzel szemben katonai célból épült, de éppen ezért teljes titokban tartott szerkezet volt az angolok relés (jelfogós, vagyis nem elektroncsöveket alkalmazó) bináris Colossus nevű gépe (1943), melyet a német rejtjelek megfejtésére használtak. Példányait megsemmisítették, dokumentációja csak az utóbbi időben került nyilvánosságra, így nem tudott hatni a technikai fejlődésre.

Az Egyesült Államokban számos gép készült a háború alatt (1939: John Atanasoff és Cliffor Berry gépe az Iowa State College-ban – az első teljesen elektronikus számítógép; 1939-44: Howard Aiken vezetésével, a Mark I. a Hardvardon).

Ám azt a gépet, mely közvetlenül nagy hatással lehetett a későbbi fejlődésre már a háború után, 1946-ban helyezték üzembe a Pennsylvaniai Egyetemen, Philadelphiában. Ez volt az első működő programvezérlésű digitális elektronikus számítógép, az ENIAC (Electronik Numerical Integrator And Computer), tervezői: J. P. Eckert és J.W.Maughly voltak, akik felhasználták J. V. Atanasoff elképzeléseit. Az új gép a műveleteket 1500-szor gyorsabban végezte el, mint a korábbiak (12 órás számítást fél perc alatt). Egy nagy teremben fért csak el a 27 tonnás, 17 468 elektroncsövet tartalmazó, adatokat és utasításokat lyukkártyán kezelő gépezet. (32 x 3,2 x 1 méteres volt. A gép 1955-ig működött, és mindvégig lövedékek röppályáját számította.)

Az épülő monstrumot 1944-ben tekintette meg a zseniális magyar, Neumann János. Szembesülve a problémával, hogy minden algoritmushoz újra kellett kábelezni a gép egységeit, Neumann azt javasolta, hogy a parancsokat is a memória tárolja. Innentől kezdve ezt az elvet követték a számítógépeknél (vagyis Neumann újra feltalálta Zuse ismeretlenül maradt elgondolását), és bár ezzel a számítási kapacitás visszaesett, az átprogramozás jelentősen lerövidült.

Minthogy Zuse tevékenységét nem ismerték, a későbbi számítógép-világ Neumanntól kapta a programot adatként tároló, belső programvezérlésű, gépi bináris kódú programozású gép elvét. Vagyis vele épp az ellenkezője történt, mint Jedlikkel. Ezzel teljesen szokatlan szemléletet hozott, új fejezetet nyitott a számítástechnikában. Ezt az elképzelést követő, beépített memóriát és programot egyaránt tartalmazó gépet az angolok (Manchester; Freddie Williams és Tom Kilburn, 1948) illetve az amerikaiak Neumann közreműködésével (EDVAC, 1944-48) nagyjából egy időben építettek.[1]

Lőrinc László

2015. december 29.



[1] Lásd: Kovács Győző: Neumann János - Magyar feltalálók, találmányok, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1997. és Kovács Győző: Válogatott kalandozásaim Informatikában, Masszi Kiadó, Budapest, 2002.