Mansfeld Péter a szabadságharc hőse volt

Állítás: Mansfeld Péter a szabadságharc hőse volt.

Cáfolat: Mansfeld csekély mértékben vett részt a szabadságharcban, mégis halálra ítélték és kivégezték. Tehát ő nem a szabadságharc hőse, hanem a kádárista megtorlás kegyetlenségének legfőbb szimbóluma.

Bővebben: A 15 és fél éves Mansfeld Péter részt vett az 1956-os forradalomban: a fegyverszüneti időszakban (október 30.) csatlakozott a Széna téri felkelőcsoporthoz. Szabó János („Szabó bácsi”) parancsnok gépkocsis összekötője lett, mert – noha nem lehetett jogosítványa – jól vezetett. Ebben a minőségében járt a II. kerületi tanácsházán, a Fő utcai csoportnál, a BRFK-ban, a Szabad Nép székházában és a Margit kórházban. A szovjet megszállók elleni harcban nem vett részt, de összegyűjtötte és elrejtette a fegyvereket, hogy egy későbbi forradalom kirobbanásakor fel lehessen azokat használni.

1958 februárjában barátaival elhatározta, hogy „gengszterbandát” alakít, hogy bosszút álljon a kivégzett Szabó bácsin és a forradalmi cselekményéért fogságban lévő sógorán, Virág Jánoson. Autókat „vettek kölcsön”, egy rendőrt lefegyvereztek az osztrák követség előtt. Kezdeményezésére elhatározták, hogy leszámolnak egy árulóval, aki volt cellatársát juttatta a börtönbe, ám az illetőt nem találták otthon. Más akcióra nem volt módjuk, mert a rendőrség elfogta őket.

Mansfeld a fogságában hihetetlen lelkierőről és bátorságról tett tanúbizonyságot. A legcsekélyebb mértékben sem tört meg, minduntalan szökni próbált, egyszer – átmenetileg – sikerrel. A szervek többek között ezt jelentették róla: „Egész vizsgálat alatt fölényesen és cinikusan, mereven beszél ellenforradalmi felfogásáról, a cselekménye helytelenségét nem hajlandó (még kis mértékben sem) belátni.”

A Fővárosi Bíróság bűnösnek találta a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésében és vezetésében, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételében, két rendbeli gyilkosságra való szövetkezésben, fegyver-, lőszer-, robbanóanyag rejtegetésben; hatósági közeg elleni erőszakban; személyes szabadság megsértésében; rablásban, lopásokban, fogolyszökésben, és életfogytiglan tartó börtönbüntetést szabott ki. A Legfelső Bíróság a tényállás módosítása nélkül súlyosbított. A kivégzésre 11 nappal a 18. születésnapja után került sor.

A kíméletlenség magyarázata nem a vádpontokban rejlik. Azt nem tudták elviselni a bíráskodók, hogy Mansfeld még a teljes reménytelenségében is szembe mert velük szállni. Ezért tűnhetett javíthatatlan, átnevelhetetlen „ellenforradalmárnak” a szemükben.

Mansfeld mártíromsága a kádárista megtorlás embertelenségének, kegyetlenségének legfőbb szimbóluma, és mint ilyen méltó a tiszteletre. Azonban az antisztálinista szabadságharcosok legjelesebbjei, például Angyal István, Iván Kovács László és Szabó bácsi közé nem sorolható.[1]

Eörsi László

2018. október 5.