Szerelem, politika, árulás és hatalmi játszmák – mindez egyetlen házasság történetében. Thököly Imre és Zrínyi Ilona kapcsolata egyszerre volt romantikus legendák alapja és kíméletlen politikai stratégia része. De vajon mi volt igaz a 17. századi „bestsellerből”, és mi maradt meg máig a történelmi emlékezetben?
„Nagy lelkeken is erőt vesz a szerelem.”
(II. Rákóczi Ferenc: Vallomások)
1686-ban Amszterdamban francia nyelven megjelent egy izgalmas, szerelmes történet „Le Comte Tekely” címmel. A kis füzet címlapja szerint „Nouvelle historique” vagyis történeti novella, elbeszélés. A kiadványt máig rejtély övezi. Köpeczi Béla irodalomtörténész szerint a szerző nem más mint Jean Préchac, aki többek között a három testőr történetének is a szerzője is. Mások „Tekely gróf” történetét Jean Vaginey-nek tulajdonítják, de megjelenik egy Claude Barbini párizsi könyvkiadó is, aki megvásárolta a könyv kiadásának a jogait. Egy máig megőrzött példányon pedig Henry Desbordes neve szerepel, éppen 1686-ból, a novella megjelenésének az évéből. A szerzők és kiadók kibogozhatatlan kavalkádján túl amit tudunk az mai mértékkel mérve is a kirobbanó siker. A történetet lefordították olasz nyelvre, Francesco Coli kiadja Velencében „Il Conte Teckely” címmel Odoardo Farnese pármai hercegnek ajánlva. Megjelent hollanddul „Orlogsdaaden en Mineryen van de Graf Emeric Tekely” címmel 1687-ben; és angolul már egy sokkal hosszabb címmel „The Amours of Count Teckeli, and the Lady Aurora Veronica de Serini. Containing his first inducements to make war with the Emperour … Translated out of French., London, 1686”
Az angol kiadás már a címében is egyértelművé teszi, hogy Thököly Imre és Zrínyi Auróra Veronica szerelméről és a német-római császár elleni háború kirobbanásáról szóló történetet fogja kezébe venni a vásárló. Mi tudjuk, hogy Thököly Imre „szerelmének” nevét rosszul írták, Zrínyi Ilonáról van szó, természetesen, és nem a húgáról, aki valóban Auróra Veronika volt. Igazi filmre kívánkozó szerelmi történet összesküvéssel, árulással, ami végül a szerelmesek diadalával zárul. A helyszín a korabeli Magyar Királyság, a szereplők a magyar történelem ismert alakjai, Wesselényi Ferenc nádor, I, Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Zrínyi Ilona és még sorolhatnánk. Talán az első európai bestseller, ami teljes mértékben Magyarországon játszódik, hősei pedig az akkori magyar közélet aktív szereplői. Vajon mi tette ennyire érdekessé a 17. század végi Magyar Királyság közéletét, hogy az európai könyvkiadás is felfigyelt rá? Politika és szerelem hogyan találkozott egy agyon olvasott, több nyelvre lefordított könyv lapjain? És végül mi az igazság mindebben? Valóban romantikus szerelem fűzte egymáshoz Thököly Imrét és I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Ilonát? Számtalan kérdés, válasz alig. Ebben az írásban a szerelem és politika kapcsolatáról lebbenthetjük fel a fátylat.
Késmárk városa vagy Árva vára összeforrott a Thököly család nevével. Thököly Sebestyén (†1607) a tizenöt éves háború időszakában igazi modern karriert futott be: a magyarországi háborúban harcoló birodalmi és királyi hadsereg beszállítójaként hatalmas vagyon gyűjtött. Az 1572-ben nemességet szerzett kereskedő 1598-ban már bárói rangra emelkedett. Késmárk várát 1579-ben kapta meg, ettől kezdve késmárki Thökölynek nevezte magát és családját is. A jelentős váruradalmak, a hatalmas vagyon jelentősen megemelte a Thököly család tekintélyét és a 17. századi közéletben is egyre befolyásosabb szerepet töltöttek be. Thököly II. István az 1655-ös nádor választás során a nádorjelöltek között szerepelt. Igaz esélytelenül, hiszen evangélikus jelöltként került a király által jóváhagyott jelöltek közé és a 17. század második felében már egyértelműen a katolikus politikai elit irányította az országot. Thököly István azonban megkerülhetetlen szereplője volt a korszak politikai életének. Támogatta az evangélikus egyházat és a Magyar Királyság rendi politikai berendezkedését. Ez okozta vesztét és családja bukását is. A Wesselényi-féle mozgalom 1670-ben történt felszámolása során őt is a felségárulók közé sorolták, várait a császári katonaság megostromolta és elfoglalta. Thököly István Árva várában halt meg 1670. december 4-én, emberei néhány nappal később, december 10-én feladták a várat az ostromló csapatok parancsnokának Heister generálisnak. Történetünk itt veszi kezdetét.
Thököly Istvánnak négy, a nagykorúságot még el nem ért gyermeke volt; három lány Katalin, Mária és Éva, valamint egy fia Imre. A legidősebb gyermeke, Katalin tizenöt éves volt az ostrom és az apja halála idején. Mária tizennégy, Imre tizenkét és Éva tíz éves volt. A Thököly testvérek egy csapásra veszítettek el mindent, apát, családot és vagyont. A lányokra a kijelölt gyámok és a korábbi családi egyeztetések alapján természetesen házasság várt, Imre sorsa volt a legbizonytalanabb.
A család hűséges emberei Thököly Imrét Árva várából kimenekítették és Likava várába vitték, majd onnan Lengyelországon át Erdélybe juttatták. Az erdélyi birtokok alkalmasak voltak arra, hogy Imre akár nyugodt életet is élhetett volna. Teleki Mihály, az Apafi-korszak tekintélyes politikusa és kancellárja még lányát is hozzáadta volna feleségül, de Thököly Imre élete nem az erdélyi földbirtokosok útját járta. Még nincs húsz éves sem, amikor már a Habsburg abszolutizmus ellen lázadó, a magyar történetírásban hagyományosan kurucoknak nevezett ellenállók oldalán csatákat nyert és egyértelműen ő volt a Habsburg abszolutizmus leghatékonyabb ellenfele.
A jó stratégiai érzékkel megáldott Thököly pillanatok alatt Északkelet-Magyarország ura lett. Egyik katonai akciójának köszönhetően elfogta a Sárospatakon vendégeskedő Zrínyi Jánost, és ezzel utat talált I. Rákóczi Ferenc özvegyéhez, Zrínyi Ilonához is. Thököly és Zrínyi Ilona több levelet is váltottak a fogoly császári tiszt érdekében. 1679-ben megindultak Thököly és a királyság tisztviselői között a tárgyalások. Ezek részeként Thököly engedélyt kért Zrínyi Ilona meglátogatására, aki akkor Makovica várában élt. Ez a látogatás, amelyre 1680. február 19-én került sor, fontos fordulópontot jelentett Zrínyi Ilona életében, talán már ekkor eldőlt, hogy I. Rákóczi Ferenc özvegye újra férjhez megy, mégpedig az akkor politikai karrierjének a csúcsán lévő Thököly Imréhez. Ahogy ezt más esetben is tapasztalhattuk rögtön szárnyra kapott a hír, hogy az évekkel idősebb Zrínyi Ilona szerelmes lett a fiatal „kuruc hadvezérbe”. A történeti irodalom is így magyarázta az elkövetkező eseményeket, hiszen a szerelem magyarázat lehet, szinte mindenre. Ráadásul II. Rákóczi Ferenc is szerelemként hivatkozik Vallomásaiban édesanyja és Thököly Imre házasságára. A valóság azonban vélhetően ennél bonyolultabb lehetett.
A tervezett házasság megrontotta Zrínyi Ilona korábban kimondottan jó kapcsolatát anyósával. Báthory Zsófiával, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegyével, aki pontosan nem tudjuk miért, de ellenezte ezt a házasságot. Feltehetőleg a Rákóczi család érdekeinek a sérelmét látta a feltörekvő Thökölyvel tervezett házasságban. A korszakban nem volt ismeretlen az özvegyek által vagyont és politikai tekintélyt jelentő házasságok megkötése. Thököly Imre motivációja ebből a szempontból érthető. Esterházy Miklós nádor példája mindenki előtt ismert volt, aki Thurzó Imre özvegyének, Nyáry Krisztinának a megszerzésével biztosította családja számára a Thurzó vagyon jelentős részét. Báthory Zsófia számára Thököly evangélikus vallása sem lehetett szimpatikus. Ő saját sorsán keresztül tapasztalta meg, hogy milyen lelki gyötrelmekkel járhat egy felekezeti szempontból vegyes házasság. Felismerve a katolikus egyház és a katolikus politika megerősödését, feltehetőleg komolyan gondolta, hogy a Rákóczi család jövőjét csak a katolikus egyház melletti rendíthetetlen elkötelezettség mentheti meg. Menye, unokáinak anyja pedig most ezzel a házassággal mindent kockára tesz, egy pillanatnyilag sikeresen harcoló „politikai kalandor” kedvéért. Ellenérveit azonban már nem volt módja kifejteni. Csak egy indulatos, Thököly makovicai látogatását elítélő levélre maradt ideje, amiben igen egyértelműen azzal vádolta menyét, hogy lányát, Rákóczi Juliannát áruba bocsátotta, Thököly tisztjei „nyalták-falták” a kislányt. Thököly terveit Báthory Zsófia 1680. június 14-én bekövetkezett halála is segítette.
Zrínyi Ilona rendkívül nehéz helyzetbe került, komoly döntéseket kellett meghoznia. A Rákóczi család örököse, Ferenc még kiskorú, leghamarabb nyolc év múlva, tizenkétévesen lehetett korlátozottan nagykorú. Ez a nyolc év rendkívül hosszú időnek számított. Ráadásul a Wesselényi-féle szervezkedés felszámolását követő belpolitikai és kormányzati válság, aminek következménye éppen maga Thököly Imre politikai karrierje volt, a Rákóczi család számára is végzetes következményekkel járhatott. Ezt a belpolitikai válságot csak súlyosbították a felekezeti ellentétek, a katolikus egyház egyre erőteljesebb fellépése a katolikus restauráció iránt, amelyet a kormányzat nemcsak politikai, hanem katonai eszközökkel is támogatott. A magyarországi protestáns egyházak hívei, társadalmi státuszra való tekintet nélkül méltán álltak ellen ennek a szándéknak, ráadásul felekezeti különállásuk védelmét összekapcsolták a rendi „szabadságjogok“ megóvásával.
Zrínyi Ilona és Thököly Imre házasságát csak ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével elemezhetjük, és értelmezhetjük. A máig tartó történelmi diskurzusban a házasság létrejöttének okai között fontos szerepet kapott – már a kortárs források, illetve visszaemlékezések, valamint a modern történészi értékelésekben is — a szerelem. Családi stratégiák, politikai szándékok bújtak meg a szerelem köpönyege alatt. Jól előkészített, hosszas mérlegelés után létrehozott házasságokat lehetett megmagyarázni a szerelem erejével, ami ellen senki emberfia nem képes harcolni. A szerelemet kifejező irodalmi metaforák nagyon is valós és reális politikai célokat rejtettek, és ezzel szorosan hozzátartoztak a kor retorikai stílusához.
„Nagy lelkeken is erőt vesz a szerelem hatalma.“ — idéztük II. Rákóczi Ferenc Vallomásait. Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága egyértelműen politikai házasság volt. Nem ismerjük, hogy kiben, mikor és hol fogant meg ennek a házasságnak az ötlete. Thököly Imrének erdélyi menyasszonya volt, Teleki Mihály lánya, Teleki Anna, akivel már gyűrűt is váltottak. Thököly házassági terveit jelentősen befolyásolhatta politikai helyzete. Amikor 1670-ben menekülnie kellett Árva várából, és hetek alatt elveszítette magyarországi birtokait, kizárólag erdélyi vagyonára támaszkodhatott. Az erdélyi társadalomba való beilleszkedés mindennél fontosabb volt. Az alig tizenkét-tizenhárom éves fiatalember számára Teleki Mihály leányának, Annának a keze az erdélyi családi kapcsolatok szorosabbra fűzését jelenthette volna.
Thököly politikai karrierje azonban viharos gyorsasággal bontakozott ki, az Erdélyi Fejedelemség számára csak ideig-óráig volt megfelelő háttér. Magyarországi ambíciói sokkal nagyobb távlatokkal kecsegtették, ahogy vagyonának legnagyobb része is Észak-Magyarországhoz kötötte. Feltehetőleg mindennek nagy szerepe volt abban, hogy a Teleki Annával kötendő házasság már nem felelt meg neki, sőt inkább korlátok közé szorította volna az Erdélyt kormányzó kancellárral való rokonság. Thököly és Teleki kapcsolata a kezdeti atyai viszony után megromlott, amiben a korábbi házassági megállapodás felmondásának is minden bizonnyal szerepe volt.
Thököly számára a Zrínyi Ilonával való megállapodás sok szempontból is előnyös volt. Nemcsak a Zrínyi család rokonsága, de a Rákóczi család politikai örökségének is a közelébe kerülhetett. A történeti kutatás bizonyosnak tartja, hogy Thököly első célpontja Rákóczi Julianna lehetett. Ez a terv késztethette Báthory Zsófiát a már említett levél megírására, hiszen ezzel Thököly közvetlenül a Rákóczi vagyon közelébe jutott volna, a politikai és felekezeti orientáció okozta konfliktusokról nem is beszélve. A tervet feltehetőleg Báthory Zsófia ellenállása, amely még halála után is kötelezte menyét, és Rákóczi Julianna életkora, aki ekkor még nyolc éves volt, hiúsította meg.
Azonban Thököly politikai ambícióit is ki kellett elégíteni. Zrínyi Ilona minden szempontból megfelelt Thököly elvárásainak, politikai kapcsolatrendszer, tekintélyes családi hagyomány és vagyon kapcsolódott még mindig a Zrínyi névhez. Thököly és Zrínyi Ilona 1679-ben már leveleztek Ilona testvérének Zrínyi Jánosnak a kiváltása miatt. Egy feltehetőleg 1691-ben írt levél alapján, amelyben Zrínyi Ilona úgy fogalmazott, hogy Thököly Imrének öt évet kellett rá várnia, a kutatás feltételezi, hogy már 1677-ben tervezhették a házasságot. Ezt azonban nagyon nehéz elfogadni, hiszen Zrínyi Ilona alig egy éve volt özvegy, egy egyéves kisgyermekkel és még serdületlen kis lánnyal nem valószínű, hogy a nála tizennégy évvel fiatalabb Thököly Imrével bármiféle kapcsolatban lehetett. És arról sem szabad elfeledkezni, hogy Thököly ugyan ebben az időszakban Teleki Annát jegyezte el. A házastársi hűséget erkölcsi kötelességként megélő Zrínyi Ilona nem léphetett kapcsolatba egy eljegyzett fiatalemberrel.
Zrínyi Ilona még az 1681 őszén is arról ír Aeneas Caprara kassai generálisnak, hogy Thököly üzenget (!) neki – pedig akkorra már túl voltak a személyes találkozáson – hogy „ha meg nem hallgatom, Isten s Kegyelmes Urunk eő Fölsége és az egész keresztény világ előtt én tartozom adni számot, …“ A fellelhető levelek, amelyek alapján Zrínyi Ilona és Thököly Imre kapcsolatának alakulását nyomon követhetjük, nem igazolják a feltehetőleg 1691-ben Franz Ulrich von Kinsky titkos tanácsosnak írt levél tartalmát sem, amelyben Thököly öt évnyi várakozásáról van szó. Sőt, az 1681-es levél alapján arra lehet következtetni, hogy Thököly igényeivel nyomás alatt tartotta Zrínyi Ilonát.
Az 1682-ben megkötött házasság azonnal európai szenzáció lett, híre Angliáig is eljutott. Politika és magánérdekek, értelem és érzelem kibogozhatatlanul szövődött össze ebben a házasságban. Zrínyi Ilona csak az uralkodó, I. Lipót engedélyével volt hajlandó egybekelni Thökölyvel. A bécsi udvarban — ahol a házasságok magától értetődő módon szolgálták a dinasztia politikai érdekeit — azt várhatták ettől a házasságtól, hogy az egy évtizede forrongó magyarországi belpolitikai helyzetet stabilizálhatják. Thököly személyes ambíciói kielégítésre kerültek, az 1681-es országgyűléssel együtt, ahol Esterházy Pál személyében újra nádort választhattak, Magyarországon ismét helyre állhat a béke.
A magyarországi politikai közvélemény is a béke helyreállításának, a haza javára tett lépésnek tartotta az esküvőt. Gyöngyösi István, Wesselényi Ferenc egykori titkára szimbolikus költeményben ünnepelte Thököly Imrét és Zrínyi Ilonát.
„1. Azki régen fegyvert fogott hazájáért,
Küszködik is annak megmaradásáért,
Mint amaz nagy Hector régenten Trójáért,
Avagy Horatius Róma váltságáért.
2. Monda Venus annak: Tedd le sisakodat,
Töröld meg az harci porbúl homlokodat,
Oldd le oldaladrúl felkötött kardodat,
Kemény forgatása tágítsa markodat.”
(Gyöngyösi István: Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága)
Háború vagy béke, ez a súlyos kérdés nehezedett Zrínyi Ilona vállára, hiszen minden forrás abba az irányba mutat, hogy az ő döntése valóban a magyarországi belpolitikai helyzet stabilizálásának a kulcsa. Az Oszmán Birodalom háborús szándéka minden közép-európai politikus számára egyértelmű volt. A fő kérdés az volt, hogy a támadás megindulása előtt, a közel másfél évtizedes háborús helyzetet fel lehet-e számolni Magyarországon?
Zrínyi Ilona meghajolt a politikai érvek előtt, de garanciákat akart és kapott is. Az természetes, hogy a házasság előkészítése során végig ragaszkodott az uralkodói engedélyhez, ami gyakorlatilag az uralkodó, I. Lipót egyértelmű akaratának a kifejezése volt. A házasság így, a király akaratának a teljesítése, Zrínyi Ilona alattvalói hűségének bizonyítéka. Azonban ezt valamilyen formában kiegészített Sobieski III. János lengyel király garanciája is, aki 1682 márciusában fogadta Zrínyi Ilonát. Az utazásról csak a Zrínyi Ilonának kiállított útlevél, valamint egy titkosírással írt levél tanúskodik. Az utazást a częstochowa-i pálos kolostorba tett zarándoklattal leplezték, de a titkosított levél egyik részlete egyértelművé teszi a valós célt: „… a 29(k) 25(i) 41( r ) 10(á) 30(l) 33(n) 11(á) 30(l) kellett lenni.“ Amíg további dokumentumok nem kerülnek elő erről az utazásról és tárgyalásról, addig a történet mondásban itt meg kell állnia minden historikusnak. Az azonban tény, hogy a lengyelországi út után felgyorsultak az események, és 1682. június 15-én Munkácson megtartották Thököly Imre és Zrínyi Ilona esküvőjét.
Thököly ígéretével ellentétben nem a béke, hanem inkább a háború angyalává vált Magyarországon. Alig csitultak el az esküvői vigalom zenészei Thököly már ismét hadsereget vezetett Magyarország ellen. Meghódoltatta Kassát, körülzárta és könyörtelenül kiostromolta Füleket. Az ostrom után itt vette át a szultán athnáméját, amelyben Magyarország királyának jelölték. Ahogy Bocskai, úgy Thököly is jelképesen vette át a hatalmi jelvényeket, és csak Felső-Magyarország fejedelmének tekintette magát.
Ugyanebben az évben, alig két hónappal később, azonban egy másik házasság is uralta a magyar közvéleményt: Esterházy Pál az új nádor feleségül vette a legfiatalabb Thököly lányt, Thököly Évát. Ezzel a házassággal folytatjuk a történetet.
Szerkesztői megjegyzés: Mivel Zrínyi Ilonának hiteles történelmi portréja nincs, ezért – jobb híján – a nyitóképen egy, a közvélekedésben hozzá társított képpel utaltunk személyére.
Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.
